Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 12. (Budapest, 1959)

Dr. BENCZE JÓZSEF: A magyar nép mesterséges gyógyfürdőiről, a füstölésről és gőzölésről

„Mult esztendőben megnyitotta füstferedőjét Szálai Imre fizikus uram. Az feredőben hat nép törődhet eccenre, két fehér szemil és négy ember. Az fördő alkalmatosság téglábul vagyon, teteje palló, mellen lik vagyon, hogy az ember üstöke friss ájerben legyen. Tégla kürt vezeti befejje az füstöt, mellet Szálai Uram proscripciójára az s-zógák költenek az emeletes fördő alatt lévő stubába, hun a szépen megépített három kemencék vágynak. Füstöllés után az külön cimmerbe vizet, tejet, meg itáliai tamarindust isznak és három fertál (ira múlva mehetnek az kvartéira, vagy ha ispitába lakik, akkor azonképpen átmennek az udvaron." (A füstferedőről való leírás és rajz Szombathely város tulajdona.) Szálai Imre Sopronba költözésével megszűnik a füstferedő, amelynek padlása — szóhagyomány szerint — hamarosan le is égett. A brassói füstferedőről hivatalos írásbeli nyomok nincsenek. Fabini Teofil János pesti ,.szemészettanár" az 1818. évi „Hazai és Külföldi Tudósítások" 328. lapján felajánlja újfajta kezelését a pest-budai „érdemes publikumnak", akik bőrbajban, köszvényben, szélütésben szenvednek, hogy jöjjenek hozzá „büdöskő gőzzel való füstölő kúrára". Arról nincsen írásbeli tudomásunk, hogy ezeken kívül hazánk más részein is működtek volna ilyen „füstferedők", de annál inkább tudunk arról, hogy magánházaknál nagymértékben és nagy bizalommal is alkalmazták. Különböző illatos drogokat, de sokszor kellemetlen szagú, fantasztikus anyagokat találtak ki a füstölésre. Pl. lópatapor, kos-szarv pora. Gyakran azonban határozottan empirikus haszna is volt ezeknek a házi füstöléseknek. Pl. fejfájás, fogfájás ellen, a beléndek füstölés (hyosciamus niger) még a múlt században is divatos volt. A gyógyszerészeknek egészen a múlt század közepéig kitűnő kereseti forrása volt a füstölőszerek árusítása. Az említetteken kívül igen keresettek voltak a pézsmapor, a pézsmapogácsa, valamint a „spanyol füstölőszer", amely különböző illatos anyagokból volt összeállítva. Ezekért a füstölőszerekért gyakran magas árakat fizettek. A füveskönyvekben, kezdve a legrégibb XVI. századbeli könyvektől (Beythe stb.) egészen a múlt század elején megjelent