Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 12. (Budapest, 1959)

Dr. SCHULTHEISZ EMIL: Testi orvosságok könyve

A kézirat 65-ik lapjának versóján a következő mondat olvasható: „Finis illius libri Deo mihi opem ferente. Finivit Ioannes Szentgiorgi". Ez alatt pedig: „Ab alio Authore tradita". A könyvnek azonban e befejező mondat ellenére sincsen vége, mert az írás még a 73-ik lapig folytatódik, de már nem orvosi természetű dolgokat is tartalmaz. Ez a rész egy Albertus Magnustól származó, az emberi test természetéről szóló idézettel kezdődik. Albertus Magnusra való hivatkozást, ill. tőle származó idézetet egy másik 17-ik századbeli magyar orvosságos kéziratban is találunk. (1) A nagy scholastikus tudós természettudományos felfogása a 17-ik században még erősen éreztette hatását. (Müveit a domonkosrendi Jamy 1651-ben adta ki.) Tőle eredő idézet 17-ik századi kéziratban mindenesetre arra utal, hogy a mű írója művelt, természettudományosan képzett ember volt. Kéziratunkban az eltérő írás a 73-ik lap versóján veszi kezdetét. A kötéstábla belsején olvasható a kézirat címe: „Testi Orvosságok Könyve" ugyanolyan (modern) írással és tintával, mint a kézirat jelzete, a növedéknaplószám (1897/37.), valamint az akkori katalóguscédula. Valószínű tehát, hogy ezt a címet az egyébként akephal kézirat a katalogizáláskor kapta. Címe kétségkívül találó, mert a kis könyvecske „testi orvosságok" 329 receptjét tartalmazza. Indexe azonban csak 221 receptet sorol fel, majd félbemarad. A kézirat orvostörténeti hovatartozását illetően úgy véljük, egyike a 17-ik században eléggé elterjedt házi orvosságos könyveknek. A 16-ik és 17-ik században a nemesi-főnemesi családok udvartartásának háziasszonya nemcsak az ifjak nevelésére, hanem egészségére is vigyázott. Ö gyógyította azonban, mint ismeretes, a környék betegeit is. Tanult, egyetemet végzett orvos alig néhány volt az egész országban, azok is inkább a városokban telepedtek le. A félig-meddig orvosszámba menő borbélyok száma is csekély. Igy válik érthetővé az a kiterjedt „praxis", amit „nagyasszonyaink" folytattak; nemritkán igen nagy felkészültséggel. Gyűjtötték a jó recepteket és ,,recepta"-ikat kincs