Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 12. (Budapest, 1959)

Dr. SZÖKEFALVI-NAGY ZOLTÁN: Kováts Mihály orvos, a magyarországi természettudományos ismeretterjesztés egyik úttörője (1762—1851)

lékot megszerezze. Négy évig működött ezért a losonci iskolában, mint szónoklattanár. 27 éves korában végre sikerült élete vágya; a pesti egyelem orvostanhallgatója lett. A legjobb tanulmányi eredményű hallgatók közé tartozott. Szorgalmát és tudását azzal méltányolta az egyetem, hogy harmadéves korában az élettan tanársegédévé nevezte ki. 1794-ben szerzett orvosdoktori oklevelet. Az oklevél megszerzése után, hogy tudását tovább gyarapítsa, egy évet külföldi kórházak és egyetemek meglátogatására szánt. Külföldi útja során rengeteget tanult és tapasztalt, amit később igen jól fel tudott használni. Hazatérve Pesten telepedett le. Nagyúri családok versengtek azért, hogy háziorvosukul nyerhessék őt meg, ő azonban mégis inkább, „mint a sínlő szegény néposztály reménykősziklája" vált ismertté. Az egész országban híre kelt a nagytudású pesti orvosnak, gyakran hívták vidékre is. Keresztül-kasul utazta az akkori Magyarország nagy részét. Jól megismerte a népet, a népi szokásokat, s jól tanulmányozhatta elsősorban az ország egészségügyi helyzetét. Gazdag tudását és széles népismeretét arra használta fel, hogy fáradhatatlanul dolgozott a tudományos ismeretek terjesztésén. Korának legszorgalmasabb orvosi írója volt, ma ugyan helyesebb lenne természettudományi írónak mondani, minthogy a szorosan vett orvostudományon kívül művelője és terjesztője volt szinte mindazoknak a tudományoknak, amelyeket a természettudományok körébe sorolunk. Magyar nyelvű könyvei a hazai ismeretterjesztés úttörő művei közé számíthatók. Rendkívüli tudása és szorgalma ellenére kortársaitól nem kapta meg a megérdemelt elismerést. Sokszor mellőzték, s támadták igaztalanul. Kazinczyhoz írott levelében joggal panaszolja Kováts Mihály: ,volna okom a' méltatlanságon való sírásra". Azonban nem csüggedt. Egyik nagyobb támadás után újabb könyvében így ad hangot az őt ért méltatlan gyalázlkodásra: „Valamint a'kor is, most BS az igazság kikeresésében fáradoztam, így ezután is azt teljes erőmből tseiekedni holtom napjáig meg nem szűnök." Különös, igen érdekes egyéniség lehetett. Egyéniségéről több mint száz év távlatából igen nehéz teljes képet alkotni. Annak ellenére ugyanis, hogy közismert volt az egész országban, alig-alig lehet róla valahol feljegyzést találni. így még azt sem sikerült megállapítanom, hogy volt-e családja vagy sem.