Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 12. (Budapest, 1959)
Dr. JOSEF SAINER: J. E. Purkinje {1787—1860), a modern szövettani technika megalapítója
3. A nyakcsigolya nyújtására szolgáló készülék. 4. A szív- és véredényrendszer atlaszának bemutatása. A pozsonyi nagygyűlésen Purkinje az érdeklődés és a legmelegebb ünneplések középpontjában állott. A fiziológiai tagozat előadásait a tárgysorozat első helyén szerepeltette, ö ezt mereven elutasította, mert véleménye szerint egy nemzeti nagygyűlésen az első előadásnak a vendéglátó nyelvén kell elhangzania. A hivatalos banketten ismét ünnepléssel üdvözölték és sok felköszöntő hangzott el ő és népének jólétére. íme egy történelmi anekdota: Purkinje cilindere helyett csikós kalappal tért vissza Prágába. Elmesélte, hogy jutott hozzá új fejfedőjéhez. A kongresszus programjában szerepelt egy dunai kirándulás is. Purkinje kezdeményezésére a hajón e gy gyermekmenhely céljára gyűjtést rendeztek és az adományokat a cilinderébe gyűjtötte. Miután a pénzt kiürítette és fejére akarta tenni cilinderét, erős szél támadt és azt messze a Duna hullámaiba fújta. Egy magyar orvos azonnal átadta csikós kalapját, amit ő szívből megköszönt. Az egyik részvevő ehhez állítólag azt a politikai megjegyzést fűzte, hogy a magyar levegő nem tűri a cilindert (azaz a németség szimbólumát). F. K. Studnicka, a hisztológus már régen kiemelte nemzetközi fórumok előtt, hogy a modern szövettan tulajdonképpeni megalapítója Purkinje. Megállapította, hogy nem Schwann és Schleiden hanem Purkinje tekintendő a klasszikus sejtelmélet megalapítójának, mivel már 1837-ben vagyis két évvel korábban, mint Schwann és Schleiden, német orvosok és természettudósok gyűlésén Prágában nyilvánosságra hozta sejtelméletét, Érdekes, hogy felfedezései közül oly sok vált más tudósok zsákmányává. Ennek oka az, hogy Purkinje igen szerény volt és megelégedett azzal, hogy megállapításait csak röviden, egy előadás vagy folyóiratcikk keretében hozza nyilvánosságra. Igen gyakran nagylelkűen átengedte megállapításait tanítványainak kidolgozás végett. Ez a tény azonban kortársai előtt is jól ismert volt és sok szerző, mint pl. Jacob Henle, J. Müller és Kölliker, a doktorjelölt nevéhez Purkinje nevét is hozzáfűzték.
