Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 12. (Budapest, 1959)

Dr. JOSEF SAINER: J. E. Purkinje {1787—1860), a modern szövettani technika megalapítója

Egy vagyonos pártfogó segítségével lehetővé vált számára, hogy orvosi tanlmányait 1818-ban „Adalékok a látás ismeretéhez" című figyelemre méltó disszertációjával befejezze. Ez a munka rendkívüli képességet árult el a látás szubjektív jelenségeinek felfogása terén. Ez felhívta reá Goethe figyelmét és ezen keresztül megszerezte számára Alexander Humboldt pártfogását is. így történt, hogy Purkinjét, aki Prágában 1819től mint tanársegéd az anatómia előadója volt, 1823-ban — a fakultás óhaja ellenére —, a breslaui egyetem fiziológiai tanszékére hívták meg. Érthető, hogy eleinte nehézségei voltak, de mégis sikerült neki a fiziológia területén jelentős eredményeket elérni. Ezt az állást 1823-tól 1850-ig töltötte be. A breslaui évek minden bizonnyal a legboldogabbak voltak életében. Ott alapított családot (felesége Júlia, Rudolphinak a híres berlini fiziológusnak leánya volt). Tudományos munkássága itt bontakozott ki teljességében és megállapításai, (amelyekről még a későbbiekben beszélni fogunk) is itt keletkeztek. De a sors mostohaságát nem kerülte el. Boldog családi élete megsemmisült, amikor feleségét, Júliát és két gyermekét néhány nap alatt a kolera elragadta. Idegen földön, Németországban, helyesebben szólva Porosz-Moraviában akadtak „barátai" is, akik benne vetélytársukat látták és értettek hozzá, hogy életét és működését megkeserítsék. Visszavágyott hazájába, és 1850-ben sikerült oda jutnia. Breslauban az elsők egyikeként a fiziológia elméleti oktatását kiegészítette kísérleti bemutató előadásokkal is. Évek fáradozásainak eredményeként elérte egy fiziológiai intézet felépítését. Ez kicsi és szerény volt, mégis a saját intézete, saját helyiségekkel, ami 1839-ben valami egész rendkívüli volt. Ebből az intézetből indultak útjukra évről évre a maga és tanítványai irodalmi munkái. Ezek sajnos gyakran eldugott helyeken jelentek meg, úgyhogy eleinte sokszor elkerülték a figyelmet. Prágában teljesen népe újjászületésének és kulturális reneszánszának szentelte magát. Népének minden előtérben álló jelentős kulturális ügyét támogatta, jóllehet gyakran —• tak-