Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 10-11. (Budapest, 1958)

A tanulót mindenekelőtt a tisztiorvos elé kell állítani, aki őt vizsgálat alá veszi, latin nyelvbeli képességét, írásának olvashatóságát, egészséges testi állapotát, korát, erkölcsét illetően (megfelelő hitelű tanúsítványok alapján). A gyógyszerész esküjéhez híven tartozik a tanulót naponként tanítani — a könnyebbekről a nehezebbek felé haladva, hogy megismerje és megkülönböztesse a nyersanyagokat, azután az összetetteket —, a kémia és a gyógyszerészet tudományának alapismereteire, később a rendelvények elkészítésére, a természetrajzra, növénytanra stb.-re is. A tanulót durva, különösen a gyógyszerészi foglalkozáshoz nem tartozó munkára ne kényszerítsék. A tanulóidőszak letelte után a tisztiorvos vizsgáztassa meg, bizonyítvánnyal lássa el és így azután az érvényben levő szokás szerint a segédi okiratot maga a főnöke állítsa ki. 9. Legyen könyvtár a saját művelődésére, a segédek és tanulók oktatására, akikkel nyári időben olykor a mezőkre és létekre ránduljon ki. Legyenek a könyvtárban könyvek a természetrajzból, vegytanból és gyógyszertanból. Legyen élő növénygyűjteménye, melyet évenként gyarapítani kell; éppen úgy a gyógynövények színes képei (pl. a Plancke). 10. A gyógyszerkiadási napló és árjegyzék mindig az asztalon legyen, hogy a közönséget jobban meg lehessen győzni arr ól, amit ezek a könyvek tartalmaznak. 11. Naplót vezessen, amelyben mindig dátum szerint vezesse be, honnan és mikor, mennyi egyszerű vagy összetett anyagot vásárolt, vagy ő maga mikor készítette, hogy így ő maga és a hivatalos látogatók is világosabban ítélhessenek az orvosszer hathatósága és hatástalansága tekintetében. 12. Legyen egy könyve a hiányzó szerekről is, hogy egyrészt saját magát tájékoztassa, másrészt hogy a hivatalos látogató észrevételeinek elejét vegye. 13. Külön jegyzőkönyvet vezessen folytatólagosan a mérgek eladásáról, feltüntetve benne a dátumot, az áru súlyát és a vásárló nevét. 14. Amit a haza termel, azt idegenből ne vásárolja.