Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 10-11. (Budapest, 1958)

szült aranyba foglalt hidas pótlás maradt meg, melyeket a szomszéd fogakra aranygyűrűkkel erősítettek. Sidon (Saide) szíriai városban ásatások alkalmával egy női sírban (aranylánc is volt benne) találtak egy fogpótlást a föníciaiak korából (i. e. 400). Egy állcsont részletben két alsó metszőfogpótlás van (eredeti emberi fogakkal), amiket aranydróttal kötöztek egymáshoz és a szomszédos szélső fogakhoz (jelenleg Louvre, Párizs). 9. ábra. Phöniciai fogpótlás (i. e. 400 körül) Sidon syriai városból, női sírból. Alsó állcsont részletben két metszőfog pótlása eredeti emberi fogakkal, aranydróttal erősítve egymáshoz és a szomszéd fogakhoz A görögöknél tulajdonképpeni fogpótlásról (i. e. V. század) még nincs szó, de a mozgó fogakat és a tört állcsontrészeket már aranydróttal kötözték össze, akárcsak ma. A firenzei Niketas-kódexben, a hyppokratesi-iskola (i. e. 400) gyógyítási metódusai között a kitióni Apollonius (i. e. 100) az állcsonttörés ellátását így írja le: „Miután a tört végeket egymáshoz igazítottuk, aranydróttal kell a határoló, szomszédos fogakhoz rögzíteni, mindaddig, míg a törtvégek egybeforrnak". Mint érdekességet itt említjük, hogy ugyanezen kódex az állkapocs-ficam helyreállításáról képet is közöl, ahol a mai eljárásunknak megfelelő módon teszik helyre az állkapocs ficamot (fejrögzítés, mélyebb ültetés, az alsó állcsontra helyezett hüvelykujjak).