Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 10-11. (Budapest, 1958)
A középkorban a teoretikus kiképzést nyert orvosok méltóságon alulinak tartották, hogy sebészettel, fogászattal, foghúzással foglalkozzanak. Az orvosok átengedték a sebészkedést és a fogorvoslást is a seborvosnak (chirurgusnak). Később azonban a sebészmesterek mellett a borbélyok, kovácsok és fürdő s ök is végezték a foghúzást, így a középkor végefelé a papok és szerzetesek (irgalmasrendiek), orvosok és seborvosok mellett vallásos kasztokba, külön „céhekbe" tömörülve támadt az ún. fogászok rendje, ezek voltak a vándorló Zahnbrecher ek, cavadcnti; a seborvos a sebészműhelyben ,a borbélyok a borbélyműhelyben nyerték kiképzésüket, de volt még egy alaesonyabbrendű csoport is, akik az előbbiektől tanultak: a vásárokban felbukkanó, kikiáltó kóklerek vagy sarlatánok (svindlerek, Quack). Csak a XIX. században került ismét a fogorvoslás az orvosok kezébe. Nagyon nehéz meghatározni, hogy ekkor hol végződött a fogászat folklorisztikus része és hol kezdődött a „tudományos" része. Egészen Pierre Fauchard-ig (XVIII. század közepe) a fogbetegségek gyógyítási eljárásai nagycn alacsony nívón állottak és ha azoknak a századoknak az irodalmát tekintjük, melyek megelőzték a nagy reformert, akkor látjuk, hogy írók legtöbbje nem szégyelte évszázadokon keresztül ugyanazokat az orvosságokat és módszereket ajánlani, melyeket ma babonáknak és népies, folklorisztikus gyógyító módszereknek tartunk. A IX—XII. századból a salernoi sebésziskola írott emlékei maradtak ránk. Tudományos nívóját a következő, fogászatra vonatkozó, orvosi tanácsai jellemzik (Guy de Chaliac): „A fogaik fájdalmát a kukacok mozgása okozza, ami ellen legjobb alkoholt csepegtetni a lyukas fogba, mely a kukacot elpusztítja. Fájdalom ellen tegyünk borsot, hagymát vagy arzént a lyukas fogba vagy égessük ki a lyukat; a fájdalmas beteg foghoz nagyon alkalmas tölcséren mérges növények gőzét vezetni, orvos lehetőleg csak mozgó fogat húzzon ki, de azt sem fogóval, hanem emelővel. Ha semmi nem segít, úgy jó egy fohász Szent Apollóniához". 5 Orvostörténeti közi.