Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 10-11. (Budapest, 1958)

vezik. mert azt hiszik róla, hogy ő egy bajor szent. Rómában templomot építettek tiszteletére. Pilsen mellett egy falut neveztek el róla. Régebbi időkben az emberek fogadalmat tettek Apolloniáí«ak, hogyha meggyógyítja őket fogfájásukból. 1643-ban III. Ferdinánd és felesége a bécsi Augusztina templomban egy kápolnát emeltek neki, mert fiúkat, Lipótot megszabadította fogfájásától. Különböző helyeken vannak Szent Apollonia reliquiák, melyeknek nagy gyógyító képességet tulajdonítanak. Ezek közül nem mind valódi, mert neki is mint más halandónak csak 32 foga volt és ennél sokkal többet őriznek reliquiaként. Apollonia nemcsak azoknak a védnöke, akik fogfájásban szenvednek, hanem azoké is, akik a fogfájás gyógyításával foglalkoznak. A régi „Zahnbrecherek" gyakran hivatkoztak arra, hogy ők a fogakat Szent Apollonia segítségével húzzák ki. Ő a fogorvosok patronája is. A képzőművészetben Szent Apollónia gyakran szerepel: így Carlo Dolci (1616) híres Apollónia képe maradt ránk, jelenleg a római Galleria Corsiniban, továbbá Guido Reni (1640) képe; több oltárkép és fából faragott oltárszobor. A fogorvoslás fejlődése A fogorvoslás folklorisztikus hagyományai mellett (babonák) histórikumának két nagy fejezetét teszi ki a fogsebészeti (foghúzás) és a fogtechnikai (fogpótlás) beavatkozások és ténykedések története, mely magában foglalja a kuruzslást és a fogászat orvosi irányba történő fejlődését. 1. A foghúzás (fogsebészet, szájsebészet) rövid története Ha a fentebb már ismertetett babonák és a védőszent segítsége nem használt, akkor a fogfájás legradikálisabb orvossága: a foghúzás következett, mely egyike a legrégibb és legprimitívebb fogászati operatív beavatkozásoknak. Az a mondás, hogy ,,jobb egy fog kint, mint az örökös fájdalom", abból a tényből származott, hogy a legprimitívebb emberek is tudták, hogy a fogakat el lehet távolítani anélkül, hogy ezáltal bármily vitális