Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 10-11. (Budapest, 1958)

tűnő ellenszere a fogfájásnak; szamártej száj öblítésre, medve epéje közvetlenül a fogra alkalmazva elmulasztja a fogfájást. Bajorországban szántóföldön hajszolt macska izzadtsága, a rutének között kutyafogából 'készült por a lyukas fogba téve elmulasztja a fogfájást. Régebben az íny gyulladását gyakran gyógyították kecsketrágyából és libazsírból készült keverékkel. c) Fogfájás kezelése emberi szervekkel és váladékokkal. Csehországban fülzsírból kis pirulát helyeznek a lyukas fogba. Sziléziában a középkorban a fájós fogat emberzsírral kenték be. Nagyon jó gyógyszer a halott ember fogainak pora, azonkívül ha egy fájós fogat megérintenek egy halott ember kihúzott fogával. Ez utóbbi csodaszerről a középkorban egy pápai bulla is megemlékezik. (XXI. János pápa 1277-ben kiadott „Thesaurus pauperum" című encyklikája). d) Szervezetlen orvosságok fogfájás ellen. A kínaiak arsen tablettákat helyeztek a fájós fogak mellé. Németországban még ma is szokásas ízzóvasra öntött olaj füstjének belélegzése. Stájerországban használt ólomgolyót tesznek a nyelvük alá. Az oroszok puskaporból készült kis golyót rágnak a szájukban. Sok helyütt meleg lábfürdőt vesznek fogfájás ellen. e) Írott és szóbeli varázslatok fogfájás ellen. A fogbetegségek, de általában a betegségek folklorisztikus gyógyításában igen fontos szerepe van a különböző írott és szóbeli varázslatoknak. A varázsigéket ismerték már a régi egyiptomiak, babyloniak és fiszszírok is. A Biblia óv tőlük, mint istentelen dolgoktól. Plinius szerint a legtöbb betegség ellen először varázslattal kell megpróbálkozni; a középkorban a varázsigék a tudományos orvoslás egy fontos részét képezték. A varázslatot kis cédulára írják, melyet egy piros selyemfonállal a nyakba akasztanak. A középkorban sok latin történet volt a fogfájásról, melynek hőse rendszerint Szent Péter. Az oxfordi John Gaddesden (1400), ki nagy tudós hírében állott, „Rosa Anglica" című orvosi könyvében fogfájás kezelésére azt tanácsolja, hogy a paciens írja állkapcsára a következőket: „Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében, Ámen, rex, pax, nax" és fogfájása egyszerre meg fog szűnni „mint ahogy én is azt gyakran láttam". Ebből a példából láthatjuk, hogy a középkori orvosok mennyire gondolkodás nélkül fogadták el a terápiájuk alapjául az ilyen népies gyógymódokat. f) A fogfájás átvitele. A fogfájás népies terápiájánál a fájdalom szögezés útján való átvitelével főleg a germán népeknél talál-