Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 10-11. (Budapest, 1958)

ugyanis fogat húzatnak, akkor néha a gyökér végén kilóg az ideg (pulpa), vagy ha foghúzás után eltörik a kihúzott fogat, mert kíváncsiak a kukacra, olyankor az abban található ideget tartják kukacnak. Orkney sziget lakói a fogfájást röviden kukacnak nevezik. A középkori gyógymódok között legnépszerűbb orvosság a kukacok ellen, ha egy lyukas fogba helyezett tölcséren keresztül valamilyen mérges növény gőzével a kukacot onnan kifüstölik, vagy a füstölő edény fölé kell a betegnek hajolnia, hogy a kukac a beteg fogban elpusztuljon. 2. A népies fogorvoslás elvei Egy több évszázados kis történet szerint megkérdeztek egy embert, mi a véleménye, melyik foglalkozás a leggyakoribb? Azt felelte, hogy több fogorvos van a világon, mint az összes többi foglalkozások együttvéve. Kérték, hogy ezt bizonyítsa be, erre felkötötte zsebkendőjével az arcát és egy nagy ünnepen a templom bejárata elé ült, nagyokat nyögve, mintha rettenetesen fájna a foga. Mindenki, mielőtt a templomba belépett, előbb megállt előtte, vigasztalta őt és tanácsot adott neki, hogy is szabadulhatna meg a kínzó fogfájástól. így sikerült bizonyítania, hogy az általa adott felvilágosítás a foglalkozásokra vonatkozóan megfelel a valóságnak, mert minden ember kuruzsol, amikor fogászati tanácsokat ad, de egyszersmind tudatára jött annak is, hogy a különböző emberektől kapott fogfájás elleni tanácsok és receptek annyifélék voltak, ahány embertől kapta azokat. E kis történet tanulsága: bizonyítani akarja, hogy milyen rengeteg gyógyszer létezik a népies foggyógyászatban. A természet mindhárom világa (növényi-, ásványi-, állati anyagok) fontos szerepet játszik a folklorisztikus foggyógyászatban. Gyökereket, leveleket, szárakat, fürtöket, bimbókat^ növényi nedveket és gyantákat használtak természetes állapotukban, szárítva és porrátörve, oldatok alakjában, továbbá vízben, borban, ecetben és tejben főzve. Az oroszlántól a földikukacig minden állat beletartozik ebbe a népies gyógyszertárba, sőt maga az ember sem vonja meg szerveit, váladékait