Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 10-11. (Budapest, 1958)

magyarázni a csodát. Ez abban az időben volt, mikor a fogászat még nem ismerte az aranykoronák készítését, valószínű, hogy egy ügyes aranyműves titokban készítette a ma már annyira ismeretes borító aranykoronát, országos vásárokon mutogatta a gyermeket az anyja és ezzel sok pénzt keresett. A fogzás fiziológiai jelenségének, mely a természet háztartásában normális, mindennapi dolog, rengeteg betegséget és veszedelmet tulajdonítottak a gyermek élete 6. hónapjától 2 éves koráig. Nemcsak laikusok tartották a fogzást veszedelmekkel teli folyamatnak, hanem gyakran orvosok is estek tévedésbe, mikor a fogzással egy időbe eső betegségeket elhanyagolták, mert azok tüneteit a fogzásnak tulajdonították. Egy spanyol közmondás ezerint: „Mikor a gyermek fogzik, a halál résen áll." A fogzás folyamatának népies kezelésében rengeteg prophylaktikus orvosságot: kenőcsöket, amuletteket, babonákat alkalmaznak. Hessében az előrelátó szülők esküvőjük napján 3 darab kenyérhéjat, melyet a mennyasszony esküvője napján evett, elteszik, és évek múltán, mikor gyermekük fogzani kezd, ezzel dörzsölik be az ínyét. Ügy hiszik, hogy az eljárás megvédi a gyermeket a fogzással kapcsolatos veszedelmektől. A terhességgel és a fogakkal bőségesen foglalkozik a népi babona. Széltében elterjedt az a hit, hogy a terhesség veszélyezteti a jövendő anya fogait. Hosszú időn keresztül tett empirikus megfigyelések vezettek ahhoz a folklorisztikus közmondáshoz, hogy „minden gyermekért egy fogat". Nemrégen még veszélyesnek tartották a gravid nők fogászati kezelését, azt a szülés utáni időre halasztották, mert azt hitték, hogy pl. a foghúzás a terhesség alatt végzetes lehet a csecsemőre és veszélyes az anyára. Ez a hiedelem majdnem mindenütt még ma is megtalálható a civilizált és civilizálatlan népeknél. (A modern fogászat arra a konklúzióra jutott, hogy a gravid nők fogbántalmait gondos kezelésben kell részesíteni, náluk minden fogorvosi beavatkozás veszély nélkül elvégezhető.) Egy szerb babona szerint a gravid nő fogát nem szabad kihúzni, mert különben a magzat még azon a napon elhal. Van egy