Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 10-11. (Budapest, 1958)
hanyatlására kell gondolnunk. A mágikus gyógyászat azonban ebben a periódusban, ahol pedig domináns, sem jut Egyiptomban erőteljesebb szerephez, mint az európai középkorban az alohimiás és astrológiás felfogás. Csakhogy a középkor gyógyászatát sem fémjelezheti egyedül az astrológia, vagy az aichimia, hasonlóképpen a varázsmondások sem jelenthetik az egyiptomiak kizárólagos gyógyászati szemléletét. Az átmeneti szakaszban empirias gyógymódok szerepelnek, és a mágia mellett, sokszor mögött, a legtöbbször megtalálható a tényleges gyógyító törekvés, a kor ismereteivel adaequat objektív kezelés; ezért a mágia sokszor csupán mint gyógyászati adjuváns szerepel. Az egyiptomi orvostudomány ebben különbözik lényegbevágóan a többi keleti kultúrától és ezért emelkedik ki a szomszédos népek gyógyászati tudásából. A babylóniai orvostanban hamarosan túlsúlyra jut a mágia és csaknem teljesen háttérbe szorítja az empirias gyógyeljárasokat. Jóformán csak a sebészeti beavatkozások és néhány gyógyszer képez kivételt. Ennek következtében Babylónban a kitűnő empirias diagnosztikai ismeretek ellenére is csaknem teljes therapeutikus tehetetlenséggel találkozunk. 89 Az egyiptomi gyógyászat viszont hosszú időn át olyan ismereteket és észleléseket nyújtott, amelyekből újabb gyógymódok (pl. a tüzes vas használata) és elméletek (pneuma-tan) fejlődtek. A természettudományos irányzatot csak az ó-görögök világképe biztosíthatta, a mai idők orvostana Hippokrates-nek a mágiától teljesen mentes tanítására építette alapjait. De az ó-egyiptomiak érdeme marad a nedv- és vérkeringés első tanának felfedezése. A gyógyászat történetében ez az első szemlélet, amely az egész szervezetre vonatkoztatva magyarázza annak egyik működését. Ahhoz még évezredekre volt szükség, amíg az orvostudomány Harvey munkássága alapján végérvényesen tisztázhatta a vérkeringés lényegét. Ez az időbeli távolság is mutatja az egyiptomiak szemléletének nagyságát. 90 15* 227