Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 10-11. (Budapest, 1958)

tomi, mind a mezopotámiai felfogás tehát nemcsak a járványra vonatkozó daemonogenetikus magyarázatban egyezik meg, hanem abban is, hogy a pestis szellemekkel a hadisten (Sachmet, illetve Nergal) rendelkezik. Az Ilias elbeszéli, hogy amikor Chryses papot, aki leánya szabadonbocsátását kéri, megsértik a görögök, akkor ApoíZó nyilaival áll bosszút és dögvészt zúdít a táborra. Külön érdekesség, hogy Homeros Phoibos jelzőjeként a Smintheus kifejezést használja, ami az „egerek pusztítóját" jelenti, így nevezik ugyanis a mysiai Chryse városában Apollót. Helytelenül következtet tehát az egyik neves orvostörténész, amikor mint „egéristent" szerepelteti Smintheust. Az egyik historiographikus feliratban említés történik arról, hogy amikor Szin-Aché-Riba (Szanherib) győzelmet arat az egyiptomiak felett, akkor egerek lepik el táborát, megrágják a pajzsokat, valamint a kézíjakat és az asszírok 185 000 embert veszítenek el. Mindenesetre orvostörténelmi érdekességet jelent, hogy az egerekkel hozták kapcsolatba a járványt. Teljesen érthető tehát, hogy a Smith-f. papyrus szerzője a pestis kezelésére és megelőzésére (18, 11—16) varázsmondásokhoz fordul. A másik érdekesség a sebészeti papyrus azon része, amely az öregkori ránctalanítás kérdésével foglalkozik. A gyógymód alapgondolata az, hogy az arc ráncainak eltüntetésével visszaszerezhető a fiatalság. Ez világosan kitűnik a recept feliratából, mert arról van szó, hogy miként lehet öreg férfit fiatallá tenni. A recept (21, 9—22, 10) kenőcs előírásait tartalmazza. Nyilvánvaló tehát, hogy a ráncokat az öregedés lényegének, esetleg okának tartották és nem következményének, a felirat szerint nem gondolhatunk ugyanis lokális jellegű kezelési módszerre. A voltaképpeni szövegben (recto-oldal) sok szó esik a sebek és a sérülések kezeléséről, törések sínezéséről, a hólyag betegségeiről, egyszerűbb vérzéscsillapító eljárásokról, sőt műtéti beavatkozásokról is. Kitűnő leírást találunk a csontok sérüléseiről. A dnn. t — koponya törésekor megkülönböztet fedett (8. számú eset) és nyílt sérülést (3., 4. és 5. sz. eset). Utóbbi esetekben a koponyacsont is sérült. Leírja azonban a csontig terjedő, de azt megkímélő sebzést is (1. sz. eset). Áthatoló