Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 10-11. (Budapest, 1958)
De az orvostudományban uralkodó téves természetfilozófiával életében nem tudott sikerrel megbirkózni. Joggal állapítja meg Tauf fer Vilmos emlékbeszédében, hogy ez „két évtizedre vetette vissza a szülőanyák megváltásainak érvényesülését". így állt bosszút a filozófia a természettudományokon, amikor a kutatók a tények talajáról a spekuláció ingovány ára léptek. A másik kérdés, amelyről Semmelweis életével kapcsolatban beszélni kell, a hajtóerő kérdése. Mi volt az, ami ezt a kedves modorú, szerény s egyszersmind kissé mulatós fiatalemberből a kedélyes császárvárosban rövid idő alatt morózus, folyton töprengő, elkeseredett, majd agresszív embert csinált. Az ok a gyermekágyi láz, mely tömegesen pusztította az általa kezelt fiatal anyákat. A járványszerűen fellépő gyermekágyi láz, amelynek áldozatai olykor megközelítették a 30%-öt, volt az, ami hajtotta, nem engedte nyugodni, míg fel nem fedezi a baj okát, s ami elkeseredett harcokba kényszerítette. Győry Tibor egyik megemlékezésében megírja Semmelweis hazatérését Budapestre. „Pesten töltött estéjének egyikét egy nagyobb orvostársaságban töltötte. Jelenléténél fogva a gyermekágyi lázról kezdtek beszélni és nemsokára kiderült, hogy a Rókus kórház szülőosztályán épp abban az időben újra jelentkezett a gyermekágyi láz járványa. Semmelweis hamarosan kérvényt nyújtott be, hogy ennek az osztálynak a vezetését bízzák őrá." Kérvényében a következőket olvashatjuk: ..Méltóságos cs. k. Tanácsos és Miniszteri Biztos Ür! Azon meggyőződésben mi szerint egy igénytelen és egyszerű kérelem, melynek előterjesztésére korántsem anyagi érdek, hanem inkább a tudomány és a szenvedők érdeke vitt, aziránt bátorkodom alázattal esedezni méltóztassék a Sz. Rókus városi kórházban a szülészeti osztályt az én felügyelésemre bízni." Kérése támogatására többek között a következőket írja:
