Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 10-11. (Budapest, 1958)

KÖRNYEZET-ÉS MUNKAEGÉSZSÉGTANI KÉRDÉSEK MÁTYUS ISTVÁN MUNKÁIBAN írták: dr. SPIEL M ANN JÓZSEF és dr. HORVÁTH MIKLÓS Tírgu-Mures (Marosvásárhely), Román Népköztársaság A közegészségtan mint tudomány késői jelenség: a XVIII. -^*- sz. második és a XIX. sz. első felében alakult ki, amikor a közegészségügyi viszonyok nagyfokú leromlása, a járványos betegségek elterjedése hamarosan társadalmi kérdéssé vált. A tőkés viszonyok fejlődésével a környezetegészségügy mellett napirendre kerülnek a munkaegészségügy kérdései is. A bányászok sajátos megbetegedéseiről már Paracelsus (1491—1541) írt. De az ipari kórtan igazi megalapítója Bemard Ramazzini páduai egyetemi tanár, aki 1700-ban megjelent munkájában a „De morbis artificium diatriba

:

'-ban 46 sajátos munkaártalomból származó ipari megbetegedést írt le. A XVIII. sz. utolsó évtizedeiben a közegészségügy iránti érdeklődés egyre növekszik. Európa különböző országaiban a felvilágosodás eszméit valló orvosok számos közegészségügyi tárgyú dolgozatot írnak. S. A. Tissot (1761) és B. Ch. Faust (1792) — német haladó nézetű orvosok — egészségügyi katekizmusukkal a néphez fordulnak. Az ésszerű életmód szabályait fogalmazzák meg, azok betartására buzdítanak. Leírják az elterjedtebb fertőző megbetegedések tüneteit, s közlik azokat az intézkedéseket, melyeket gyógyításukra, megelőzésükre foganatosítani kell. „Felvilágosító" hitükkel azt remélik, hogy az egész-