Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 10-11. (Budapest, 1958)

A gyógyszerész köteles a tanulót naponta tanítani az egyszerűbbektől fokozatosan a nehezebbek felé haladva, előbb a nyersanyagokra, majd összetettekre, későbben a vény készítésére, természetrajzra, növénytanra, kémiára stb. Durva esnem a gyógyszerészethez tartozó munkával foglalkoztatni nem szabad. Öt évi tanulás után a fizikus vizsgáztassa le és bizonyítvánnyal lássa el. A szokásos segédi okiratot a főnök állítsa ki. Mauksch (V. 41., 42., 43.) előfeltételül a magyar nyelvben jártasságot is kiköti, felügyeltet a társaságra is és szerződéskor 50 forint letétet kíván meg, az esetleges károk fedezeteként. Egyebekről nem tesz említést. 30. Kötelező a laboratóriumi könyv (IV. 11.), a defektuskönyv (IV., 12.) és a méregkönyv vezetése (IV. 13.). Nagyon bölcs intézkedések. Itt látjuk először az instrukciókban. Mind a három könyv vezetése ma is kötelező a gyógyszertárban. Ez kétségtelenül Nyulas tágabb látókörét, előrelátását, haladó szellemét igazolja. 31. A hazai és közelben beszerezhető árut előnyben kell részesíteni (IV. 14., 55.), sőt ez utóbbit be kell jelenteni a fizikusnak, hogy mások is élhessenek vele. Igaz hazafias és szociális megnyilatkozás. Sokat tanulhattak volna belőle az utódok! 32. A külföldi árut a fizikussal meg kell vizsgáltatni (IV 15.), ha romlott, akkor lepecsételi és visszaküldi. Sőt a külföldről érkezett anyagokat évente egyszer jelenteni kell hozzá. A számlát hivatalos látogatóknak kívánságra be kell mutatni (IV. 36.). 33. összetett gyógyszereket ne vásároljon a gyógyszerész, hanem lehetőleg maga készítse; az erős hatású szerek pedig feltétlenül otthon készüljenek (IV. 16.). 34. Gyógyszerek készítéséhez szükséges alapanyagok mindig legyenek készletben (IV. 18.). A készlet és a fogyasztás összhangban álljon (IV. 19.). Ez utóbbi rendelkezés rendkívül érdekes. Ma a szocialista gyógyszerészeinek egyik sarkalatos és nem egykönnyen megoldható problémája a megfelelő készletezés keresztülvitele.