Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 10-11. (Budapest, 1958)

csak hogy az ember életébe kerül, hanem egész családjának vagyona s így mindene elvész. Ettől óvjon a jó Isten. Ezen fontos megjegyzésemet mindenki tartsa be és ne becsülje le. Ha ilyesmivel dolgozik az ember, mindig gondoljon arra, hogy vigyázatlanságával magának és másnak is kárt és szerencsét­lenséget okozhat. Discussio. Megbeszélés Az öt instrukció áttanulmányozása és egybevetése alapján a következő megállapításokat tehetjük: A XVIII. században nálunk —• de általában külföldön is — még kevés rendelet szabályozta a gyógyszer elkészítését, ki­szolgáltatását, vizsgálatát, árusítását, helyettesítését, árát, a gyógyszerész munkakörét és viszonyát a közegészségügyhöz, az alkalmazottak kiképzését, előképzettségét, munkakörét és jo­gait. Az orvosok, hatósági tisztviselők és gyógyszerészek vi­szonyáról, mely sok kellemetlenségre adott alkalmat, már több szó esett, illetőleg több utasítás jelent meg. Egyes városi hatóságok, megyei, állami tisztviselők, fiziku­sok adtak ki szükségszerűen utasításokat (instrukciókat) a fel­merült hiányosságok, félreértések, összeütközések elkerülé­sére, a jobb egészségügyi ellátás biztosítására. Ilyen instruk­ciókat egyes tekintélyesebb gyógyszerészek is írtak alkalma­zottaik, családtagjaik részére. Az instrukciókat az ismertetésben felsorolt I—V. szám alatt idézem, az arabs-szám a pontszámot jelzi. Az instrukciókban szereplő gyakoribb témák: 1. Tisztaság. A két debreceni (1714, 1744) a gyógyszertár és a készítmények tisztaságát írja elő (I. 1—II. 1.); Mauksch ál­talában a tisztaságra neveltet (V. 1.). 2. Simpliciák megfelelő időbeni gyűjtését, jó szárítását és alkalmas eltartását írja elő a két debreceni (I. 2—II. 2.) és időnkénti ellenőrzését is a Torkosé (III. 3.). 3. Romlott és hamisított gyógyszerek kiadását és felhaszná­lását tiltja az első (1714) debreceni (I. 3.), a második (1744)

Next

/
Thumbnails
Contents