Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 8-9. (Budapest, 1958)

Passuth László: Descartes

mondhatok ítéletet róla, mint egy festményről, melynek nem ismerem eredetijét." Talán kíváncsisága ösztönözte a filozófust az ifjúkorában oly nyugtalan utazót arra, hogy felkeresse — mint ahogy egyik levelében írja — ,,a sziklák és medvék" országát. Valószínűleg ennél emberibb okai is voltak azonban" annak, hogy hajlandó volt felszámolni addigi életmódját, télvíz idején elindulni Stockholmba, melyben ilyenkor örök éjszaka honol. Krisztina királynőtől várta ugyanis, hogy Erzsébetnek és egész családjának balszerencséjét a királynő, mint vezető protestáns hatalom, enyhíteni fogja, hogy Descartes pártfogoltja németországi tartományát visszakaphassa. Erzsébet ismerte bizonyosan Descartes vállalkozásának hátterét, hiszen levelére így válaszol: „Ne higgye, kérem, hogy az az előnyös arckép, melyet ön a királynőről festett — féltékennyé tesz. Épp ellenkezőleg — ebből még inkább megtanultam tisztelni a királynőt, jobban, mint eddig, míg nem volt tiszta képem arról a tökéletes lényről, aki megszabadítja nemünket az ostobaság és gyengeség rossz hírétől, melyet a pedáns urak mirólunk terjesztenek." Krisztina, ez az alacsony, vékony, inkább csúfnak mondható, sok arcú lény, huszonhárom esztendős, amikor Descartes megérkezik. A bölcs még nem jut az ünnepélyes audienciához, de a királynő már hallgatja a Descartes-ot szállító hajóskapitányt. A történelem feljegyezte a tengeri ember szavát: ,, . . . felség, nem is ember, inkább félisten, akit hoztam. Három hét alatt, míg tartott az út, több dolgot tanultam meg tőle a szelekről, az árról s általában a navigáció tudományáról, mint életem összes hosszéi utazásai alatt " Krisztina különös napirend szerint él: három-négy órai alvással beéri, reggel négy óra felé már belemélyed tanulmányaiba, ilyenkor fogadja a tudósokat, akik ebben az időben nagy számban élnek a svéd udvarnál. Descartes sem kivétel a királynő szeszélye alól. Az egész életében kényelmesen élő, sokat pihenő filozófust Chanút hintója hajnalban már a királyi palotához repíti. Első feladata, amit királynőtől kap -— nem egészen olyan, mint amit a Discours szerzője remélt. A münszteri béke megkötése