Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 8-9. (Budapest, 1958)

Passuth László: Descartes

keringésről kialakított elmélete — mint láttuk majd — döntő szerepet kap Descartes fiziológiai műveiben. A környezet, melyben René Descartes 1596-ban napvilágot látott, már némiképp meghatározta pályáját annak a férfiúnak, akit talán az első modern európai embernek nevezhetnénk. Egy touraini nemesember harmadik gyermeke volt, ám a család nem annyira hősi erényei, mint inkább tudománya révén emelkedett a kiváltságos réteg soraiba. Mindkét nagyapja orvos, apja magasrangú jogász, aki egy kollégájának lányát veszi el. A családokban így mindenütt tanult, tudományokhoz hajló emberek nevelkedtek, s az apai érdeklődésre jellemző, hogy az alig nyolcéves Renét, aki meglehetősen törékeny egészségnek örvend, apja leveleiben csak mint ..kis filozófust" emlegeti. Még nincs tízesztendős, amikor a jezsuiták nemrég alapított La Fléche-i mintaiskolájába kerül. Mit tanítanak egy ilyen kollégiumban a XVII. század első éveiben ? Főként persze klasszikus nyelveket, szokásos iskolai tárgyakat, majd a felsőbb osztályokban matematikát, logikát, etikát, némi fizikát — és matefizikát. A tanárok és növendékek együttélésének valódi lényege azonban a disputa. Mint ahogy a kollégium historikusa írja, ,,a vita : egyetlen, hatalmas gyakorlat a filozófiában . . . vitatkoznak az osztályban, séta közben, míg szórakoznak, minden helyen, minden időben, szüntelenül. Ám az érvelések úgyszólván sohasem térnek el a megszokott szillogizmusoktól . . ." Tehát kitűnő, de még a régi hagyományokban gyökerező skolasztikus játékot űznek, mely arra jé), hogy megcsillantsa az elmék sok-féleségének játékát. „Amikor társaimmal beszélgettem — írja Descartes — olyanféleképp tanultam, mint amikor az ember utazik . . ." Szellemének lenyűgöző ereje korán lebilincselhette tanárait, akik között néhány kitűnő elme is szerepel. Törékeny egészsége készteti arra, hogy napjai jelentékeny részét ágyban töltse ; ha fekszik, meditál, ha felkönyököl — már írni kezd. A kollégiumi éveket három egyetemi esztendő követi Poitiersben, ahol, mint nagyapját, őt is a jogtudományok doktorává avatják. Huszonkét esztendős. Nincs kedve fivéréhez hasonlóan a prókátori mestereégbe belekóstolni, életének ebben a szakában mintha a feudális hagyományoknak kívánna szol-