Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 8-9. (Budapest, 1958)

Palla Ákos: A „szkita cserga”-ról

Cs. Bogáts Dénes által gyűjtött és Kolozsváron 1943-ban megjelent Háromszéki oklevél szójegyzék 1708-ból származó kigyűjtésében „Cserge, ,gyapju pokróc'. 1708 ; Egj viseltes fejér gjapju cserge" szerepel. Gombóez-—Melich : Magyar etimológiai szótárának (Budapest, 1914—30) 982. oldalán a következőket olvashatjuk. Cserge sátor. Edelspacher szerint az újgörög jZepfa, TlepYI a szlávból vette át. míg Konsztantinosz Porfürojcnitosznál előforduló TÜepYa a törökből származik, végső forrása a szócsaládnak a latin serica, serga volna, a magyar szó eredete tisztázva nincs. Lokotsch Karl : Et imologischcs Wörterbuch der europäischen (germanischen, rumänischen und slavischen) Wörter orientalischen Ursprungs. Heidelberg, 1927. című művében a következők szerepelnek. „Das Wort geht letzten Endes auf lateinische serica zurück, kleines Zelt auf zwei Pfhälen, hier aus rumänisch zerga Bauerteppich, Wagendecke, Plane, bulgarisch zerga, Zelt dickes Gewebe, serbisch zerga, Zelt, kleinrussisch Dzerha wollene Decke. A nyelvtudomány művelői a cserga szónak, vagy a csergének a latin serica-ból való származását már általában ehetik és török jövevényszónak tekintik, mivel helytelenül hozták kapcsolatba latin szóval. A rendelkezésre álló) adatok alapján kétségtelennek látszik, hogy a cserga szónak fogalmi köre nemcsak magyar nyelvterületen, hanem a bolgár, szerb, kisorosz és román nyelvekben is azonos fogalmat fed, a mai nyelvben is élő azonos jelentéssel. Arany János a „Buda halálá"-ban így ír: . . . Föl Mátra hegyébe, kalauzzal jöttek Csergét,' különállót a völgyben ütöttek. . . A Szarvas Gábor és Simonyi Zsigmond szerkesztésében megjelent Magyar nyelvtörténeti szótár a cserge címszó alatt közli, hogy ez előfordul még Molnár Albert : Dictionarium ungarico latinum, Norimberga, 1606 ; Nadányi János: Kei ti dolgok leírása, Kolozsvár, 1669 : Arnos Commenius: Janua linguae Latináé reserata aurea, in hung. linguam translata per Stefanum Beniamin Szilágyi, Kolozsvár, 1673 és végül gróf Kemény János és N. Kovács I. kiadásában Kolozsváron 1837—1845-ben megjelent Érdély1 „Cserge, sátorféle. Perzsa szó, valamint a sátor is. Emlékíróinknál is fordul elő ily összetételben: cserge sátor."' (Arany János jegyzete)