Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 8-9. (Budapest, 1958)

Dr. Katona Ibolya: Dr. Kéry (Bittner) Imréről

Emlékezetében a vándorgyűlés vitája felidézte Bene Ferenc egyetemi előadásait, „aki különös jókedvvel adta elő oktatásait, a febris paludosisról, s oly élénken festette le előttünk a lázak sajátságos keletkezését, oktanát és kórtani természetét, hogy a lázak iránt — már akkor is nagy érdekeltség keletkezett". Kéry felhasználta azt a helyzeti előnyét, hogy „a lázak magyar hazája tőszomszédságába" került, s a közeli Bánságba ellátogatott éveken keresztül, hogy a helyszínen is tanulmányozhassa a „Bánság póslázait". A tanulmánya élesen mutat rá a járványtani ismeretekben még a XIX. század elején is uralkodó miasmatikus felfogásra. A malária okát — az emberi szervezet környezetében (talaj, víz, levegő) és a beteg embertől független, ún. külső gerjekben keresték. Az 1831. évi kolarajárványt nagy influenza- és maláriajárvány előzte meg. A malária elleni küzdelem nagyarányú volt, mert a Bánságban az árterületek lecsapolása, a mocsarak kiszárítása, a városokat körülvevő várárkok betömése, majd folyószabályozási és vízlecsapolási munkálatok folytak. Mégis a Bánságban a XIX. század első évtizedeiben is mint népbetegség jelentkezik a malária. Éppen ezért nevezi „honos betegség"-nek, mert egy bizonyos vidék fizikai és geográfiai viszonyaiból eredve, mindig ott üti fel a fejét. „A Bánság póslázairól" című munkájában igen körültekintően a viszonyoknak alapos meteorológiai, geológiai településegészségügyi, maláriás morbiditási adatok figyelembevételével a külföldi irodalom mélyreható tanulmányozása alapján fejti ki állásfoglalását. Utal arra, liogy a rossz szociális körülmények, a testalkat, a maláriás megbetegedésnél is szerepet játszif. Leírja, liogy megváltozik a beteg arcszíne, tekintete bágyadt lesz, szeme fénytelen, izomrendszere petyhüdtté válik, verejtékezés, vérző foghús, láz fejlődik ki általában a betegnél, a zavart leki állapot sem marad el, valamint a máj rendszer sajátságos állapota jellemző. Másrészt a betegség a vér- és idegrendszert támadja meg. Felhívja az orvosok figyelmét, hogy a malárián átesett ember máj- és léprendszere a betegség után is huzamosabb ideig kóros állapotban marad. Ki kell terjeszteni tehát még a megbetegedés után hosszú ideig a megfigyelést ezekre a szer. vekre. Leszögezi, hogy az orvostudomány a malária ellen megfelelő gyógyszerrel nem rendelkezik. Osztja Maximilián Stoll, Hont vármegye tisztifőorvosa nézetét, hogy a láz nem tárgya a gyógyításnak,