Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 8-9. (Budapest, 1958)

Prof. Kótay Pál: A „Pax corporis”

és ízes nép nyelve a magyar orvosi műnyelv gyökerévé és törzsévé. Könyvének komoly sikere van. Nyolcvan év aiatt összesen hét kiadást ért meg. (Ötöt Kolozsváron: 1690, 1695, 1747, 1759, 1774, kettőt Lőcsén : 1692, 1701.) A könyv sikere a szerző sikere is. Az első három kiadást öt év alatt, 1690—95 között kellett kibocsátani. A negyedik kiadás is még életében, 1701-ben jelenik meg. Számos és számunkra is legkedvesebb az 1695-i kolozsvári kiadás. Ezt jó barátja, az erdélyi nyomdászat Rubense, Misztótfalusi Kis Miklós készítette. A tartalom és a forma benne kettejük munkájának eredményeként békés egységgé finomul. A magavéste betűk tisztasága és szépsége, az utolérhetetlen arányérzék, a szedés és korrektúra gondossága, a fej- és záródíszek igényessége és elragadó bája a fegyvertárs és művészi testvérlélek szerető gondozására vallanak. A kolozsvári műhely nyomdafestékszagú levegőjében „a valóságot valósággal ítélvén tartozott arról bizonyságot tenni" s ezért megszólal a tudós tipográfusban a költő : „Magyar Nemzet, legalább, nem látott Maga nyelvén Orvos könyvet : sőt ott Mestere is szűk ; mely ok, Hogy a sínlő beteg sok. E nagy hibát látván, nem állhatta E bölcs Mester, magájét lehagyta Közönséges jót nézett Hogy e Munkához kezdett". A könyvnek Bánfi Györgyné, Bethlen Klárához intézett ajánló levelét így kezdi : „Az Orvos Doctornak mind egészséges állapattyát embernek s mind kisebb, vagy nagyobb mértékben megbontakozását honnan légyen, tudni kell." Meghatározza az egészség, a betegség és a fájdalom fogalmát. Az egészség szerinte a test és lélek olyan állapota, melyben az ember „mindeniket akadály nélkül használhatja". A lélek egészségét az „érzékenységekből és az elme rendes okoskodásából" a „testűnek állását az anatómiából, vagy annak minden izei és részecskéi szerint való kifejtegetéséből" tanuljuk.