Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 6-7. (Budapest, 1957)

Dr. DADAY ANDRÁS: Schoepf Ágoston a pesti egyetemen

A továbbiakban Schoepf felveti a kérdést, hogy erői vajon megífelelnek-e a gyermekgyógyászat előadásának? „Nem feladatom — írja —, hogy saját tehetségeim bírája legyek, mégis megemlítem, hogy két éven át a nagy páviai kórházintézet­ben szerzett gyakorlatom, Bécsben egy év alatt, továbbá sok más kórházban és árvaházban, végül saját nehény éven tartó magán­praxisomban sok említésre méltó és az új gyógyászati eljárás kö­rébe tartozó gyakorlati esettel volt dolgom. Ezért nem vagyok sze­rénytelen, hogy reménnyel vállalhatom el, hogy a hallgatóságnak haszonnal fogom a tudományt előadni. Ezt annál inkább remélem, mert nagyon közeljövőben fogom orthopediai intézetemet meg­nyitni és az ég segítségével még nagyobb gyakorlatra fogok szert tenni a gyermekbetegségek körében. Ha 3 félévvel ezelőtt úgy ala­kultak volna a dolgok, mint most, kétségtelenül a nő- és gyermek­gyógyászati kathedrát kértem volna a történeti helyett." Schoepf beadványa végén megemlíti, hogy a gyermekgyógyá­szatot a szokásos úttól eltérően hasznosabban és gyakorlatiasab­ban akarja előadni s erről a szándékáról írásos tervezetet mellé­kel. Sajnos, ezt az igen fontos iratot nem sikerült megtalálni. 13 Egy nappal később, 1835. október 12-én már magánlevélben kereste fel Lenhossékot. Ez a levél bizonyíték arra, hogy a két férfi között a szokásos udvariasságon túl szorosabb, sőt ba­ráti kapcsolat fejlődött ki, amit talán az is elősegített, hogy ebben az időben Lenhossék fia, József, a későbbi bonctan-ta­nár, Schoepf családja körében lakott, valószínűleg fülbaja ke­zelése céljából. „Családom növekedése — írja Schoepf — nem engedi meg a túl­ságos szerénykedést, kell keresni a munkát és a dicsőséget, de a hasznosat is. Kényelmesség lenne ezeket néha az Istenekre bízni, mintsem magunkat törni értük. A gyermekgyógyászat előadása ér­dekében beadtam az újabb kérvényemet. Tégy vele, amit akarsz. Tartsd meg, módosítsd, az ilyen dolgokban nem vagyok járatos, — vagy dobd el és semmisítsd meg. Akármit megtagadsz tőlem, meg­nyugszom és hallgatok, csak megmaradj pártfogó barátomnak. A Te Józsefed nagyon szép lelkű, nagy kincs birtokában van és mind nyájunk szeretetét mesterkéltség nélkül megnyerte a maga szá­mára. Ez a fiú kiváló tehetségű, lelkének jósága felülmúlhatat­lan." 1 *

Next

/
Thumbnails
Contents