Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 6-7. (Budapest, 1957)

Dr. DADAY ANDRÁS: Schoepf Ágoston a pesti egyetemen

100 év távlatából nem lehet már megállapítani, hogy milyen körülmények, miféle érdekek voltak azok, melyek ezt a nagy képzettségű férfiút más útra térítették. Sajnos kérésének nyoma veszett s a kérvényt bíráló Lenhossék professzor véleményezése sem visz közelebb e kérdés megoldásához. Lenhossék véleménye ennek ellenére is igen értékes, mert ez az első írott emlékünk, mely egyetemünkön az orvostörténet előadásának szükségességét részleteiben is kifejti. E szerint az orvostudomány és a sebészet történetének tudománya igen nagy fontosságú, mert nemcsak azzal foglalkozik, hogy előadja a legrégibb időktől kezdve a mai napig az említett tudományok történetét, de bemutatja a különböző iskolák, az idők folyamán kifejlődött különböző rendszerek keletkezését is és megadja kritikájának körvonalait, hogy kiderüljön, milyen elveket vallottak különböző korszakokban különféle tudósok és különféle tudományos testületek. Mennyiben járultak ezek hozzá — miután a használat és a tapasztalat igazolta őket — az igazi és szilárd tudomány és biztosabb gyógyítási mód megalapozásához. Illetőleg mennyiben akadályozták az ésszerű orvostudományt a fejlődésben, miközben azt a helyes zsinórmértéktől eltérítették. Hasonlóképpen feladata e tudománynak, hogy megismertessen minden reá vonatkozó tudományágban felmerülő felfedezéssel, melyek a történelem folyamán egyes korszakokban keletkeztek és megismertessen ennek arányában a különböző fajta betegségek gyógyítási módjával. Leírja a népbetegségeket, a járványokat, melyek széles körben terjedtek s melyek időszakonként a művelt világban szedték áldozataikat. Azonkívül közli gyógyítási módszerüket és üdvös vagy kevésbé hasznos hatásukat. Végül mindehhez hozzájárul a legjobb tudományos források és a leghíresebb szerzők műveinek ismertetése, azoké, akiknek műveit ma leginkább ajánlja az egyetemesen bevált tapasztalat, hogy így látni lehessen mindenkinek az értékét. „Világos tehát ezekből, hogy az egyetemi ifjúságnak azért kell tanulnia orvostani és sebészeti történetet, hogy az abból nyert ismeretek szerzéséből megkülönböztesse a biztosat és beigazoltat a problematikustól és bizonytalantól, a hasznosat a haszontalantól, a valót a valótlantól. Az ilyen fajta alappal rendelkező hallgatók az egész orvostudományról eredeti elméletet kapnak, és felismerik, hogy az üdvös tudományban csak egy biztos, amit a természet hű