Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 6-7. (Budapest, 1957)

Prof. MORELLI GUSZTÁV: Árkövy József 1851—1922

És ekkor Árkövy addig kiváló vezetésében bizonyos megtorpanás jelentkezett, mert ahelyett, hogy teljes erejével az ilyen sérülteket klinikájának szárnyai alá vette volna, határozatlanságot mutatott és csak későn szervezte meg a klinikán a vöröskereszt kisegítő kórházát. Ennek belső oka az volt, hogy bár mindig a stomatológiai irányt akarta kiemelni, ehhez nem volt meg az a készsége, amely elsősorban szükséges lett volna, ti. hogy a száj seb ászetet intenzíven művelje. Meg kellett a történelemnek is állapítania, hogy Árkövy a szájsebészettel soha nem foglalkozott és — ha Londonban mint vendég száj műtéteket látott is — ez nem volt elég a tanításhoz. Ezért nézett féltékenységgel Szabóra, aki, bár szintén nem volt sebész, de a szájműtétek végzését rövid idő alatt jól elsajátította és ugyanilyen ellenszenvet érzett Sturm, második tanársegédje iránt is, amikor ez ugyancsak a sebészetet szorgalmazta. Árkövy azonban ahelyett, hogy kellő szakismeretekkel bíró orvosokat vett volna maga mellé segítségül, olyan egyént fogadott magához, akinek fogorvosi tudására nem kellett féltékenykednie, mert nem akarta bevallani, hogy a sebészethez nem ért. 1918-ban Árkövy megkapta ny. r. egyetemi tanári kinevezését és ezzel az egész világ első ny. r. egyetemi stomatológus professzora lett. Ezzel elérte 40 évi kitartó, mondhatni hősies küzdelmeinek végső célját. Az érdemekben megőszült Árkövy ekkor már utódjának személyével is foglalkozott, de mikor kiszemelt jelöltjének személye ellen különböző érvekkel kifogást emeltek, ez arra indította, hogy 1919 elején nyugdíjaztatását kérje, amely 1920. május 22-én miniszteri leirattal el is fogadtatott. Ekkor klinikai lakásából kiköltözött és hosszú, dicsőséges pályája befejeződött, mígnem 1922. május 17-én hosszas szenvedés után meghalt. Árkövy nevének varázsa megható módon nyilatkozott meg halála alkalmából, midőn a részvétiratok az egész világról beérkeztek és azt lehet mondani, e szomorú esemény kötötte meg ismét az elszakadt nemzetközi érintkezés kapcsolatait, amelyek az első világháború alatt és után még jó ideig szüneteltek. Egy nemzetközileg elfogadott és ápolt eszme, a stoma-