Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 6-7. (Budapest, 1957)

Prof. MORELLI GUSZTÁV: Árkövy József 1851—1922

pótlás, sőt a restauratív protézis készítését is magában fog­lalja. Mindezek tanítása két irányú. Egyrészt az orvostanhallgatók­nak kell megtanítani mindazt, amit a gyakorló orvosnak, kü­lönösen vidéki gyakorlatában tudnia kell. Másrészt specialista fogorvosokat kell nevelni az országnak kellő számban, mivel eddig ezt leginkább csak külföldem lehetett elsajátítani. Eme alapelvek szerint lett az épület területe beosztva legcélsze­rűbben, de itt kell még kiemelni, hogy egy lényeges új résszel bővült, amennyiben két kórterem is létesült, egy férfi és egy női t a fekvő betegek részére. Ez volt az az újítás, amely az egész világon itt valósult meg először. A stomatológiai klinika ünnepélyes megnyitása 1909. feb­ruár 14-én zajlott le. A klinikai működésen kívül Árkövy nagy figyelmet fordí­tott a kari érdekek védelmére is, és amikor a fogtechnikusok mindinkább elszaporodtak és illegális kezeléseikkel már tart­hatatlan viszonyok fejlődtek, felhívására a fogorvosok egye­sületbe tömörültek. Ez volt a Stomatológusok Egyesülete, melynek célja a tudományos fogászat fejlesztésén kívül a kari érdekek védelme is volt. Ekkor az ő agitációjának hatására az Orvcsegyesületben is alakult egy stomatológiai szakosztály. Ezenkívül a közte és Iszlay között fennálló rivalizálás követ­keztében utóbbi megalapította a Fogtani Társulatot. E három egyesület egyike sem képviselte a gyakorló fogorvosok érde­keit, ezért végül negyediknek még megalakult a Magyar Fog­orvosok Egyesülete. A szakemberek e széttagolódása a kari érdekeket nem szolgálhatta és így lassanként az egyesületek összeolvadásával egyedül az MFE maradt meg, amely késeib­ben mint országos egyesület, szakegyesületeink között a leg­szebb eredményekkel dolgozott és virágzott 1945-ig, azóta mint az orvosok szakszervezetének fogorvos szakcsoportja folytatja mind a mai napig működését. Árkövy mint a stomatológiai eszme egyik legerősebb, nem­zetközileg isméi t és elismert harcosa már a 90-es évektől kezd­ve nagy szerepet játszott a nemzetközi szakkörökben is. Az egyre mélyülő kapcsolatokból érlelődött meg lassan a nemzet-

Next

/
Thumbnails
Contents