Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 6-7. (Budapest, 1957)

Prof. MORELLI GUSZTÁV: Árkövy József 1851—1922

a sokféle kórforma megkülönböztetésével, annál is inkább, mert a már beteg fogbél úgyszólván mindig eltávolítandó. Áthatva a pontos klinikai vizsgálat fontosságától, a vizsgálati módszereket tökéletesíteni kívánta a kutaszolás és a fogak mozgatására jelentkező fájdalmasság különbözősége szerint. Három egyén összes fogán meghatározta tehát a zománcdentinréteg vastagságát a fog felszínétől a fogbél perifériájáig, és ezt 3—5 mm-ben állapította meg. Ezzel támpontot nyert arra, hogy a kutasz mily mélységig szúrható a szuvas üregbe a fogbél sérülése nélkül és ezzel a további kezelés módját határozza meg. A fájdalmasság jellegét 6 csoportba osztja a spontán keletkező fájdalomrohamoktól kezdve, amelyek csal* egy fogra szorítkoznak az összes fogra kiterjedő rohamokig. Ma, amikor a röntgen és az elektromosság diagnosztikai módja van birtokunkban, mindezek csak annyiban fontosak, hogy méltányoljuk Árkövy ip'arkodását az akkori bizonytalanság megszüntetésére. A foggyökérhártya megbetegedéseit szintén részletesen felosztja heveny és idült kórformákra, minden csoportban 7-—7 alosztályra, végül az ezekből kiinduló állcsontbetegségeket 3 osztályra. A ma parodontosisnak nevezett betegséget külön saját névvel illeti, úm. caries alveoláris specifica, de — bár kiemeli, hogy ez általános megbetegedésekhez szokott csatlakozni — csak annyit jelez, hogy kellő kezelésre sokat javulhat. Arra, hogy hogyan kell kezelni, sehol sem tér ki azonban, legfeljebb néhol jegyzi meg mellékesen, hogy a legsúlyosabb elváltozásokat okozó fogat már nem lehet megmenteni konzervatív kezeléssel. A könyv végén külön fejezet van a tejfogazat kezeléséről. A felhasznált irodalom 248 forrásra hivatkozik és ez jellemzi a szerző alaposságát és rendkívüli szorgalmát, amellyel az addigi egész világirodalmat átkutatta. A forrásokból 114 angol, 106 német, 26 francia és 2 olasz. Az egész világon ez az első igazi stomatológiai munka, amely orvosi alapon tárgyalja a klinikai és kórtani módszerekkel megállapított kórformákat logikus rendszerbe foglalva. Megállapításai felkeltették a szakemberek figyelmét, de amint az lenni szokott, a legkiválóbb elmék is csak lassan tud-