Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 6-7. (Budapest, 1957)
Dr. IZSÁK SÁMUEL: Oroszhegyi Józsa doktor ismeretlen orvosi topográfiája: Erdély aranyvidéke orvosi szempontból
juk, hogy azok a reformok, amelyekre ő az akkori Magyarország és Erdély elmaradott gazdasági-társadalmi viszonyai között törekedett (nem is szólva az orvosi topográfiában leírt vidék rendkívül elmaradott körülményeiről), haladó jellegűek voltak.'' 2 Az említett vidék bányászainak helyzetét vázolva, néhány igen helyes megállapítást tesz, amelyeket nehézség nélkül alkalmazhatunk az Erdély más ipari vidékein élő munkásosztály helyzetének jellemzésére is. Ezek az életkörülmények — írja — „amennyiben szigorúan a keresetre szorítkoznak, a mai polgári állapotban alig szervezhetők előnyösebben". (Kézirat 165. old.) Ennek ellenére nem adja fel a harcot, hanem megoldást, a helyzetből kiutat keres, s úgy véli, hogy ezt a megoldást meg is találta a három tényező: a tőke, a munka és az értelem ésszerűbb és határozottabb felhasználásában. Amikor azonban megkísérli részletesen elemezni a javasolt „orvosságoknak" az aranybányavidék társadalmi valóságaira való alkalmazása lehetőségeit, ellentmondásokkal teli helyzettel találja magát szemben, anélkül, hogy legalább gyanította volna, hogy ezek az ellentmondások éppen a polgári társadalom alapvető ellentmondásában gyökereznek. Azt hitte, hogy a bányatulajdonosok józanabb, megfontoltabb életmódja, valamint az arany jobb értékesítése komoly tőkeforrást jelenthet. Szerinte így meg lehet valósítani a bányaipar számára szükséges tőke előteremtését és több bevételt lehet biztosítani a pizetalap javára. Különösen ennek az alapnak a sorsa foglalkoztatta mélyebben, mivel az a helyzet, amennyiben akkoriban volt, ezt az alapot a teljes megszüntetéssel fenyegette. Aggodalma érthető, tekintve, hogy a pizetalap rendeltetése egészségügyi vonatkozású volt. Azt is meg kellett állapítania, hogy nem csupán a bányaipari tőkebefektetések helyzete kedvezőtlen, hanem a kulturális helyzet és a munkaerő ésszerű felhasználása sem tekinthető rózsásabbnak. Nyíltan hangoztatja, hogy „... a bányaművelő népnek, legalsó rétegein kezdve, több oktatásban kellene részesülnie, a mai majd
