Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 6-7. (Budapest, 1957)
Dr. IZSÁK SÁMUEL: Oroszhegyi Józsa doktor ismeretlen orvosi topográfiája: Erdély aranyvidéke orvosi szempontból
sági nagy pestisjárvány krónikása volt, szintén nem tartozott az orvosok közé. Ennek ellenére „Geschichte der Pest die 1738 bis 1740 im Temesvárer Banate herrschte" (Temesvár, 1839) c. munkája elárulja, hogy ismerte kora pestisre vonatkozó loimológiai irodalmát. Megállapításai a hazánk területén pusztított pestisjárványok történetéhez nélkülözhetetlenek. Hammer ezt a munkáját a XVIII. százsad végén dívott orvosi topográfiák hatása alatt írta. Kétségtelen azonban az a tény, hogy a legtöbb ilyen mű szerzői orvosok voltak, akik megfelelő tudományos felkészültséggel rendelkeztek s ennélfogva hivatottabbak is voltak arra, hogy ilyen topográfiákat írjanak. Andreas Wolf dr.-nak 19 és Constantin Vîrnav dr.-nak 20 Moldváról, valamint Constantin Caracas dr.-nak 21 Munleniáról szóló leírásai különösen értékesek a romániai orvosi múlt szempontjából, mivel fontos adatokat tartalmaznak az. egészségügyi helyzetről, az egészségvédelemről, a kórházakról, a betegségekről és ragályokról, valamint egyéb orvosi vonatkozású kérdésekről. Magyarország orvosi irodalmában viszonylag nagyszámú orvosi topográfiával találkozunk, amelyek vagy egyes vármegyékre, vagy pedig egyes városokra vonatkoznak. Itt csak Benkő Sámuel „Topographia oppidi Miskolcz historico-medica" (Cassovia, 1782): Hölbling Miksa „Baranya vármegyének orvosi helyirata" (Pécs. 1845); és Schlesinger Ignác „Medicinische Topographie der königlichen Freistädte Pesth und Ofen" (Pesth, 1840) c. művekről emlékezünk meg. A történelmi Erdély és Bánság művelődési múltjában is találkozunk orvosi topográfiákkal vagy azzal rokon leírásokkal. Tudunk Jbsef Benjamin Barbenius (17 54-—18 1 4) 22 szász orvos „Medizinische Topographie von Burzenland" c. kéziratáról; ide sorolhatók Köleséri Sámuel (1663—1732) erdélyi protomedicus három pestissel foglalkozó munkája („Pestis Daciae anni 1709 scrutinium et cura", „Tanács adása", „Monita antiloimica occasione pestis an. 1719 Claudiopoli recrudescentis et passim per Transylvaniam grassantis"), bár azok csak egy betegséggel foglalkoznak nagy földrajzi területen belül. Ide tartozik J. L. Haidenreich dr. (1747—18?) „Medicina A-adiensis, tractatus de morbis in Dacia frequentoribus et de singulari eos tractandi methodo" c. Pesten 1783-ban megjelent könyve, valamint Nyulas Ferenc (1758—1802) 2;i neves erdélyi orvosnak „Az erdélyországi orvosvizeknek bontásáról közönségesen" (Kolozsvár, 1800) c. műve, mely szintén tartalmaz orvostopográfiai részeket.
