Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 6-7. (Budapest, 1957)

NATTER-NÁD MIKSA: A magyar orvosok és a botanika

írta — „néhol sokat fizikáltam, másutt az orvosló mesterségbe egyeledtem" — botanizált, orvosi füvészkertet rendezett be, majd pedig bőséges tanulmányainak, gazdag tapasztalatainak és sokoldalú megfigyeléseinek a leírásába kezdett, hogy „mind a közönséges életnek könnyebbítésére, mind az elmének gyönyörködtetésére szolgálhassak". Első magyar nyelvű könyve 1762-ben jelent meg Kolozsvárott „Diaetetica, azaz a jó egészség megtartásának fundamentumossan előadó könyve" címmel. Mivel a könyv Mátyus szerint „reménységem felett igen hamar elkelt és annak megszerzésében még többen kezdvén szorgalmatoskodni, mint azelőtt", további könyvek /megírásába fogott és 1787-től 1793-ig terjedő idő alatt megírta és Pozsonyban megjelentette „Ó és új Diaetetica" című könyvének hat kötetét, amelyekben összesen 3412 oldalon foglalkozott az életnek és az egészségnek a fenntartásáról és gyámolgatásáról szóló dolgokkal. Ezek közül különösen azok tarthatnak számot nagyobb 'figyelemre, amelyek a különböző termények és termékek ismeretéről szólnak. Mátyus az ókori és a középkori természetrajzírók ide vonatkozó megállapításai mellett tolmácsolta az újkor íróinak a véleményét is, kiegészítvén ezeket saját megfigyeléseivel és megjegyzéseivel, és így minden egyes terményről és termékről nemcsak tanulságos képet adott, de történetüket is felvázolta, sőt történetük íróit, orvosokat és botanikusokat is megemlítette. Bár Linné első magyar megszólaltatója Benkő József, a méltatlanul üldözött erdélyi botanikus és Csapó József debreceni orvos volt, de bemutatója és méltánylója Mátyus, aki nemcsak a „Philosophia botanica" és az „Amoenitates academicae" című műveiből idézett, de hivatkozott a „Systema sexuale" és a vele összefüggő rendszertani műveire, a „Genera- és a Species plantarum"-ra is, sőt helyet adott azoknak a véleményeknek, amelyek Linné rendszerének kifogásolói vagy támadói részéről hangzottak el s ezzel tanúbizonyságot, tett tárgyilagosságáról. Tarlózva az ,,Ó és új Diaetetica" könyveiben a plánták országába tartozó dolgokról szóló leírásai elevenek, és ha olykor mulatságosnak is látszanak, tanító, oktató jellegük kétségbe-