Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 6-7. (Budapest, 1957)

NATTER-NÁD MIKSA: A magyar orvosok és a botanika

levelű növények különböző fajait tenyésztette és az érdeklő­dök rendelkezésére bocsátotta. Sok orvos más világrészek, Afrika, a két Amerika, Ausztrá­lia növényeinek kutatásában végzett gyakran emberfeletti munkát. Sokan elpusztultak a vadonban éhségtől vagy szomjú­ságtól, az ott szerzett betegségekben vagy a bennszülöttek fegyvereitől. Ez a sors érte a marosszéki születésű Balogh Jó­zsef, fiatal magyar orvost, aki egy ideig Bécsben Jacquin­nek, a Magyarországon is járt és Selmecbányán tanárkodott osztrák botanikusnak volt a tanítványa, majd Leydenbe ment, ahol 1779-ben megszerezte az orvosi doktorátust. A fiatal ma­gyar orvost vonzotta az egzotikus vidékek növény- és állat­világa, Holland-Guayanába hajózott és ott valahol a Rio Ber­bice partjainál eltűnt, vagy halálos szerencsétlenség érte, vagy a bennszülöttek gyűlöletének esett áldozatul. Mocsári láz ölte meg Joseph Arnold ritka növények után kutató tudós doktort nem sokkal azután, hogy a világ legna­gyobb virágú növényét (Rafflesia Arnoldii-t) Sir Thomas Stam­ford Raffles benkuleni kormányzó, Szingapúr városának meg­alapítója társaságában a szumátrai őserdőben felfedezte. Sokan testileg és lelkileg megtörve tértek vissza felfedező útjukról, mint ahogy ez például Aimé Bonpland, fiatal francia orvossal. Humbolt egyik kísérőjével történt. Bonpland 1820­ban önállóan indult Paraguay belső részébe növénykutató út­ra. A Parana folyó partján egy indiántelepen kísérletképpen kínai teaültetvényt rendezett be. Paraguay kormányzója azon­ban, mivel a kínai tea meghonosításával versenyt támasztott a maté-teának. amely tudvalevően az Ilex parguarensis leve­leiből készül, börtönbe vetette és csak 8 év múlva bocsátotta szabadon. Előfordultak ennél szomorúbb esetek is. Ezúttal azonban nem az a feladatom, hogy folytassam a növénykutató orvosok tra­gédiáinak a felsorolását, de az sem, hogy sorra vegyem mind­azokat a külföldi orvosokat — számuk amúgy is igen jelenté­keny —, akik az elmúlt századokban vagy a közelmúlt idők­ben a növények kutatásával vagy a növénytani tudomány fej­lesztésével foglalkoztak. Akikről tanulmányom első részében J9 Orvostörténeti közi.

Next

/
Thumbnails
Contents