Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 6-7. (Budapest, 1957)

Dr. BENCZE JÓZSEF: Az empirikus doktorkodásról és annak kéziratairól

szerekkel a többi kéziratokban és kalendáriumokban is. A Batthyány-család kalendáriumában (Sehreibkalender) 1641ben a hagymáz ellen ezt az orvosságot találjuk: „Eleven rákot megtörni és törött szőlőfüvet közibe keverni és melegen megkenni" (körmendi levéltár). Az említett illatos olajok és virágvizek készítésénél több levéltári adatot összehasonlítva, a következő növények szerepelnek: különböző rózsavizek, szegfűvíz, epervíz, petrezselyemvíz, bodzavíz, hársfavíz, tamariskusvíz, turbulyavíz, útifűvíz, lómentavíz, fodormentavíz, gyöngyvirágvíz, levendula, fehérliliomvíz, kömény- és ánizsvíz, cseresznye, alma, körtefa levelének vize, barack, csitkenye, és vaníliavíz. Találunk még szerelmet elindító vízről is említést. A borsfű, a káposzta vize, a bakk-vérfű szerelmet indít. A bakkszakál megfiatalítja a lankadó férfiakat. A paraszti nép éppen úgy, mint a főurak, gondoskodtak arról, hogy megteremjen házuk táján évről évre a szükséges gyógyszerfű. De nagy praktikája terjedt el a gyógyító füvek és szerek csereberélésének is. Különböző főúri levéltárak adatai szerint a kancelláriai elszámolásokban fűszedő asszonyok és fűtermelő kertészek szerepelnek. Ismerjük azt is, hogy egyes empirikusok füvekkel való doktorkodásra specializálták magukat. Sok helyen az uradalmi fürdőmestereknek tették kötelességévé a gyógynövények termesztését és azoknak elkészítését is. Ilyen „feredősőkről" már a XVI. századból is tudunk. A gyógyfürdők, hévvizek és gőzfürdők ajánlása nagymértékben divatozott s ennek nyomait minduntalan megtaláljuk a kéziratokban. Természetesen a mohácsi vész előtti időkből alig akadnak erre vonatkozó iratok, de mégis tudjuk azt, hogy már az Árpádok alatt is sok természetes és mesterséges fürdőház volt. Tudunk a pápóci, pécsváradi, pozsonyi, csepregi stb. fürdőkről. Később számos városban nemcsak közönséges feredők voltak, ahol tisztasági fürdőt vettek, eret vágattak és köpölyöztettek, hanem különböző mesterséges és természetes gyógyfürdők is ismeretesek (Balf, Hévíz stb.), Gyulán a plébániához is tartozott. A csepregi fürdőben (1630) nyomtatott