Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 6-7. (Budapest, 1957)

Dr. BENCZE JÓZSEF: Az empirikus doktorkodásról és annak kéziratairól

kutatás teljesen igazolja. Ugyanezt mondhatjuk az orvosló kéziratokban levő szárítással kapcsolatosan is. A gyakran használt herbák és más igen sokszor emlegetett gyógyító növények szedése, szárítása, valamint annak megjelölése is, hogy hol és mikor találhatók leginkább, legtöbbször helytállók és bizonyítják a gyógyító kéziratok okos és jó megfigyelését. Itt-ott említik azt is, hogy egyes növények, amelyeket gyógyszerül alkalmaztak, színűket változtatják. Ez is tökéletesen megfelel a valóságnak, valamint az is, hogy ,ezzel nem kell törődni", mert hatásukat az elszíneződéssel legtöbbször nem vesztik el. Az illóolajok alkalmazása és haszna éppen olyan divatos volt, amint a kéziratokból láttuk, mint a későbbi világban. Csak a cél volt más. Akkor inkább gyógyszernek, ma kozmetikumnak használják. A mérges szerek: beléndek, maszlag, nadragulya, majdnem valamennyi kéziratban szerepelnek és helyesen írják le a hatásukat, Németh Mihály boszorkánykenőcsöknek nevezi ezeket a kábító-, keresztes szerekből készített bedörzsölő szereket. Egyetlen doktorkodó kézirat sincsen, amelyben többféleképpen ne szerepelne egész sora a bélférgek elleni orvosságoknak. Ez a kérdés nemcsak a kéziratok idején, de ma is rendkívüli módon foglalkoztatja a nép képzeletét. Ma is sokan hiszik, hogy a bélférgek (geleszták, giliszták) szükséges részei a szervezetnek és jelenlétük fontos az emésztés szempontjából. Ma is „gelesztahuggyozásnak" nevezik szerte e hazában a gyomorégést és azt mondják, hogy ez akkor áll elő, ha „sok a geleszta". Ellenkezője pedig, „ha kevés a geleszta", akkor nyomásról panaszkodnak a gyomortájon és ilyenkor bort szoktak inni. A különböző gyógyszerek közül legtöbbször a fokhagymát emlegetik a kéziratok, ami különböző betegségek ellen igen jó, de kétségtelenül használ a férgek ellen is. Hiszen jól tudjuk, hogy a fokhagymakultusz nem magyar eredetű, hanem az indusok és egyiptomiak, a rómaiak is bőven alkalmazták különböző ragályos betegségek ellen. Ma már ismeretes, ho hatóanyaga ként tartalmazó olaj. Egyes kéziratok a chrysantemum vulgaret, vagyis „varádocs növényt" is emlegetik, mint