Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 6-7. (Budapest, 1957)

Dr. BENCZE JÓZSEF: Az empirikus doktorkodásról és annak kéziratairól

és gyógyító hagyományok szolgáltak alapul. Leírásaihoz, elnevezéseihez és keverékeihez, úgy látszik, semmiféle hazai vagy külföldi forrást nem használt. Nemcsak „belső", de „külső" 'betegségeket is leír és originális kifejezései (csünt, pila, poszáta, zalámbul stb.) egészen ritkák. Sikerült annyit megtudni róla, hogy a szerző ' tényleg kántortanító volt, és a múlt század elején, de mindenesetre a szabadságharc előtt halt meg és fia örökölte a kéziratot, aki azonban nem folytatta apja gyógyító tevékenységét. Akármelyik betegség leírását és gyógyítását tekintem, egészen elüt a hasonló gyógyító kéziratok adataitól. A nyavalyatörés, az orbánc, a pokolvar, a rekedés, a száraz betegség, a vérhas stb. gyógyításai majdnem kivétel nélkül növényiek, de teljesen eredetiek. Németh József kézirata A kis alakú könyvecske 67 oldal. Németh József írta a múlt század legelején. Úgy látszik, hogy fia fejezte be 1859-ben. Az apa kétségtelenül beszélt németül is, mert helyenként egy-egy német receptet is kever a szövegbe. Minduntalan vissza-visszatér és részletesen ismertet egy „csodakeveréket", amelyet ő „Lee Viliam csodagyógyszere" néven ír le. Javasolja külső sebekre, kolerára, agyvelő bajra, csúz ellen, mérges darázs csípésére, fogak épségben tartására, dühös állat harapására. A Lee Viliam csodaszerének ismertetése is mutatja azt, hogy egy kuruzslószer, vagy akár hivatalos gyógyszer is milyen módon jut le és terjed el az egyszerű nép közt, anélkül természetesen, hogy bárki is utána járna annak, hogy valóban hatásos és becsületes szer-e? A növényi gyógyszereket írja le sorjában, majd áttér állati eredetű és vegyi anyagokra. Nem veti meg a babonáskodást sem, mert pl. az 59. oldalon ezt írja: „Az ki az orbánc betegségtől akarja magát óttalmazni egy darab fekete szappant hordozzon zsebjébe." A szöveg között hivatkozik a hideg vízzel való gyógyításra is, az egyik oldalon, éppen a Priessnitz-feie — abban az időben oly nagyon elterjedt — kis könyv címét