Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 6-7. (Budapest, 1957)

Dr. BENCZE JÓZSEF: Az empirikus doktorkodásról és annak kéziratairól

tás mesterségéhez. Nem csak embergyógyítással foglalkozott, hanem baromi gyógyító is volt, ahogy emlegetik még a mai napig is azon a vidéken. Messze földről jöttek hozzá a betegek, főleg szekereken és egész távoli községekbe hívták el állathoz és emberhez egyaránt. Akkurátus járása, a művészi hajra emlékeztető, nyakig érő, hófehér, állandóan bezsírozott haja, mindig tiszta öltözéke, fényes csizmái, kétségtelenül megnyerő és tekintélyt kölcsönző volt. „Gyógyító ládája" mindig a szekéren volt, ha vidékre indult, odahaza pedig a házánál külön „gyógyító kamarája" volt. Az első világháború idején halt meg egészen öreg korában. Ládájában a kéziratos könyvön kívül saját feljegyzései voltak, egy kéziratos jegyzék azokról a „patikabéli" orvosságokról, amelyet gyakorlatában használt, vagy amit megvásároltatott az állati és emberi betegei számára. Ezek voltak: „szalagáli (sal alcali), gentiana, arnica, kámfor kenőcs, szalicil kenőcs, deák flastrom, kömény, herba marrubli, verbasoum, izlandi gyökér, valeriána, melissa, koriander" és még jó néhány kenőcs-féle, pl. jód, szalicil kenőcs, kénes kenőcs, terpentinolaj, rézgálic, kénpor, eleven kéneső. Külön bodzafatokban két gumikatéter volt és rongyokba csavarva egy fémkatéter. Néhány öreg, rozsdás foghúzó, két darab sebészi olló és kés, külön rekesztékben a legbecsesebb: kutyabőr borítékban a kéziratos könyv, amelynek végére Németh Mihály saját keze írásával tartalomjegyzéket szerkesztett. Szokása volt, hogy miután a beteget kikérdezte, visszavonult a kamrába és ilyenkor elővette a kutyabőr zacskót, abból tudománya titkát: a kéziratos könyvet. Kétségtelenül kuruzsló volt, aki hozzáfogott olyan dolgokhoz is, amihez nem értett és mindig fizetés vagy természetbeni ajándék ellenében dolgozott. Állatgyógyító tevékenysége még híresebb volt, mint embergyógyítása. Sokszor éjjel-nappal úton volt, zörgős szekereken, egész nagy távolságokra is elment hívásra. Kuruzsló volt, de soha babonáskodással, ráolvasással nem foglalkozott. Tudományát szerette volna öreg korában fiára rábízni, hogy az hasznosítsa. Nagy szomorúságára fiának nem