Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 6-7. (Budapest, 1957)

Dr. BENCZE JÓZSEF: Az empirikus doktorkodásról és annak kéziratairól

sét. Vajon mindez a régmúlt századok szokása-e? Erre azt kell válaszolnunk, hogy ma is fennállnak. A magyar nép, akiben bízott, annak feltétlenül hitt. Csak ezzel érthetjük meg többek közt -pl. a koproterápia évszázados szokását és a benne való feltétlen bizalmat, Az emberi és állati ürülék, vizelet és vér, a menstruációs vér és nyál: az emberből és állatból kerül ki. Tartalmazza tehát a szervezet minden „hasznos" anyagát. Ezt évszázadokon keresztül hitték és sokszor hiszik még ma is. Nemrég egy rendkívül jóeszű parasztembert az egyik klinikán gyógyították, teljes sikerrel. Úgyszólván teljesen gyógyultan ment haza és egy alkalommal megkérdezték tőle. hogy rendeltek-e továbbra is valamilyen orvosságot. A válasz az volt: „Szorgalmasan szedem a pesti orvosságot, de azért minden reggel iszom egy deci vizeletet is, azon melegében." Arra a kérdésre, hogy ez mire való, ezt válaszolta: „Benne van minden életet adó természet, benne van az életerő. Ez a válasz annyira eredeti, hogy akaratlanul is eszünkbe jut a kéziratos, sok százados empirikus orvosló-doktorkodó könyvek tanulmányozása közben is. Megoperáltatják a vesekövet, de azért isszák a „szegedi teát", amelyet elég súlyos összegért hozatnak. Éveken át a legkorszerűbb módon gyógyíttatják tüdőbajukat, meg is gyógyulnak, de azért továbbra is beszerzik és iszszák a „tüdőteát". Ha megkérdeznénk, hogy őszintén mondja meg, melyik használt, mi gyógyította meg, kétségtelenül a legtöbb azt a választ adná: hát a műtét vagy az orvosi kezelés, de azért igen fontos a tea is ... A kerti és mezei füvekben való hit egészen ősi. Ezeknek termesztése, szedése, válogatása valóságos tudomány, amelyhez nagyon sok tapasztalat kell. Az ásványi anyagok közül a só, arany, ezüst, higany, kén, rézgálic szerepelnek leggyakrabban. Az állati anyagok bőségesen és minden képzeletet felülmúló rendszertelenséggel ismétlődnek a kéziratokban. Több helyen és minduntalan felbukkan a „parasztorvosság" kifejezés is. Tudnunk kell, hogy ez a kifejezés nem a gyó-