Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 6-7. (Budapest, 1957)

Dr. TARDY LAJOS: Az első magyar „sub auspiciis” orvosdoktor

sége már 1779-ben olyannyira erőt vett, hogy beköltözött a kapucinus szerzetesek tbiliszi missziósházába, ahol a gyógyítással is foglalkozó páterek igen gondos ápolásban részesítették. Innen küldte a magyar udvari kancelláriához, családjához és zárgondnokához, Keglevich József grófhoz pénzt sürgető, egyébként választékosan szép latinságú leveleit. Megfigyelései egészen más szemszög alatt íródtak, mint Reineggs feljegyzései és szintén érdekes kultúrhistóriai emlékek. Utolsó — halála előtt másfél hónappal írt — levelében a sorstól megtörve, szemevilágától csaknem megfosztva arra kéri a kancelláriát, hogy küldjön neki, „Magyarország hűséges főnemesének" annyi pénzt, amennyi adósságai kiegyenlítéséhez és Grúziából való hazautazásához szükséges. Még azt is felemlíti, hogy annak idején útrakelése előtt ötezer forint összegű kölcsönt vett fel Beleznay tábornoktól. 1780. szeptember 26-án jut a kancellária hivatalos tudomására, hogy gróf Koháry János 1780. június 6-án Tbilisziben elhunyt. Koháry János valóban kevés megnyerő jellemvonással rendelkezett — ebben Kaunitz kancellártól kezdve Reineggs feljegyzéséig valamennyi forrás egyetért —, de nem tudunk szabadulni attól az érzéstől, hogy Reineggs valamilyen, egyelőre előttünk is ismeretlen oknál fogva túlságosan mostohán bánik egykori patrónusával feljegyzéseiben, aki pedig Klaproth szerint végig pénzelte őt, sőt örökösévé is tette; ennek azonban sehol másutt nem találjuk nyomát és annál kevésbé hitelt érdemlő, mivel Klaproth minden lehető módon gáncsolni igyekezett Reineggset. Mint Koháry 1830-ban, halála után ötven esztendővel nyomtatásban megjelent megfigyelései mutatják, a gróf gazdag ismeretekkel és igen jó stílussal megáldott nyitott szemű, művelt megfigyelő volt. Halála előtti leveleiből már hiányzik az a tárgyilagosság, mely ezeket a feljegyzéseket rokonszenvessé teszi és minden sorából gyűlölet csendül ki a vele — szerinte — méltatlanul bánó vendéglátó ország és vezetői iránt. A két ember meghasonlásának okát valahol mélyebben kell keresni, nem csupán Koháry könnyelműségében és állhatatlanságában. mint azt Reineggs állítja.