Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 6-7. (Budapest, 1957)

Dr. TARDY LAJOS: Az első magyar „sub auspiciis” orvosdoktor

keresett, hogy saját szükségleteinek fedezésén kívül rendesen el tudta látni Koháryt és inasát. Ennek — emberbaráti lelkületén kívül — az is oka lehetett, hogy végeredményben hoszszú éveken át élvezte Koháry pártfogását és ezért nem akarta magára hagyni a gróf mind terhesebbé váló személyét. Most is meg akarta győzni Koháryt, hogy helyesebb, ha visszatér Magyarországra, mert később már erre aligha lesz lehetőség. A gróf azonban erre egyáltalán nem mutatkozott hajlandónak, csak az elszenvedett sérelem miatt füstölgött: „Az ördögbe is, lennének csak itt a hajdúim! vagy lennének csak ezek a törökök az én megyémben! Ön beszélt rá, hogy ebbe az átkozott országba utazzam, ahol az ember mindig durvaságoknak van kitéve, hát akkor tartson is el tisztességesen!" Nem tudjuk már megállapítani, hogy az ázsiai út eszméje melyikük fejéből pattant ki annak idején, de valami igazság lehetett a gróf szavaiban, mert Reineggs — mint az feljegyzéseiből kitűnik — még több, mint három esztendőn keresztül, egészen Koháry haláláig bőkezűen gondoskodott annak és inasának minden szükségletéről. Tokat-on húzódik keresztül a Konstantinápolyt Grúziával összekötő karavánút. Ibrahim khán, Karabagh — egy grúz részfejedelemség — ura, aki mint királyának és egyben barátjának, II. Heracliusnak követe működött a fényes porta mellett, hazautaztában megbetegedett és megszállt Tokaiban, fényes kíséretével egyetemben. Amikor kíséretének tagjai megtudták, hogy európai orvos tartózkodik a városban, azonnal odahívták Reineggset a beteghez. A betegségről és az alkalmazott kezelésről így emlékezik meg Reineggs: „Ibrahim Chan, regierender Prinz eines Theils von Aderbigana, Karabagh genannt, lag an einem Febri acuta darnieder. Kaum hatte man mich als einen Arzt erkannt, als ich vor diesen Prinzen gerufen wurde. — Dank sei es den Kantaridibus, die man im Morgenlande gar nicht kennt, mein erwähnter Chan wurde gesund, und ich mit Freundschaft und Geschenken überhäuft; blos an roher Seide empfing ich von diesem Prinzen tausend Pfund."