Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 6-7. (Budapest, 1957)

Dr. TARDY LAJOS: Az első magyar „sub auspiciis” orvosdoktor

neki Koháry levelét és a váltót, melyeknek sikerében kételkedni esze ágában sem volt. Csak akkor kezdett benne a gyanú — igaz, rendkívüli gyorsasággal — elhatalmasodni, amikor látta, hogy a nagykövet arca rendkívül bosszús kifejezést öltött, fejét csóválta és méltatlankodva mérte végig a háromezer velencei zecchino-ra kiállított váltót. Végül is némajátéka ezzel a kifakadással ért véget: „Eh bien, Monsieur! j'ai lû la lettre de Mr. Koháry, qu'est ce qu'il-y-a de plus! je sais que Monsieur de Kohary s'est arrêté à Smyrne; mais dites-lui, que mon respect de sa personne égale celui de sa lettre" •— és míg a nagykövet ezeket az indulatos szavakat mondotta, ezernyi apró darabra szaggatta szét a levelet és a váltót, melyre Koháry gróf a ragyogó jövőt alapozta. Mint Reineggs maga írja, ebben a tragikusnak látszó pillanatban ébredt rá saját szellemének erejére. Volt ugyan még annyi pénze, hogy hazautazhasson, de egyáltalán nem zuhant kétségbeesésbe, amikor rá kellett döbbennie, hogy az expedíció biztosra vett alaptőkéje füstbe ment, és úgy döntött, hogy marad. Néhány hét a Kelet kapujában elegendő volt ahhoz, hogy megerősítse önbizalmát jövőjét illetően, hogy ráhagyja magát tudására, nyelvismereteire, jó szerencséjére. Elhatározta, hogy orvosi tevékenységével meg fogja állni a helyét ebben az egyelőre még csaknem ismeretlen, de szemei előtt lassan feltáruló világban. Reineggs ezután azt a tanácsot adta a grófnak, hogy vagy utazzék máris haza, vagy pedig húzza meg magát Scio szigetén, a kapucinusok rendházában, ahol nem egy hasonló sorsú ember talált már időleges asylumra. Koháry azonban, aki eddig utazásuk pénzelőjeként szerepelt, az egyik ajánlott megoldást sem fogadta el, és addig kérlelte Reineggset, míg az hajlandónak mutatkozott őt magával vinni, orvossegédi minőságben. Alaposan megváltozott a két ember viszonya; új körülményeik között már nem számított az előkelő születés rangja, az egykori magas állás és hatalmas vagyon, csak a képességek és a nyelvtudás. E két utóbbit pedig a két ember közül Reineggs, az igen képzett orvos, kohász, mineralógus és nyelvész testesítette meg, nem pedig Koháry, az elpuhult színházi me-