Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 6-7. (Budapest, 1957)
Dr. TARDY LAJOS: Az első magyar „sub auspiciis” orvosdoktor
Önnel"' — köszönt el barátjától és néhány hétig távolmaradt Bécstől. Az orientális tanulmányok, a valóban eredeti felkészülés hónapjai gyorsan leperegtek; elérkezett a magyarországi, nagyszombati egyetemi évek korszaka. Hogy pontosan mikor érkezett meg Reineggs Jakab a nagyszombati egyetemre, azt adatszerűen még nem tudjuk, annyi azonban bizonyosnak tekinthető, hogy az 1770—1771. tanévet már a magyar egyetem orvoskarán tölti. Az 1635-ben megnyílt nagyszombati egyetem csak éppen egy esztendővel előbb egészült ki az orvoskarral; ez az első tanéve. Az új fakultás teljesen a bécsi kar mintájára alakult, a nagy újjászervező van Swieten elgondolásai alapján. Sőt, bizonyos mértékig ennél is többet tett ez a jószándékú férfiú, mert a nagyszombati orvoskart öt tanárral ajándékozta meg akkor, amikor a bécsinek még csak négy tanára volt. Ez a tanári kar — Reineggs Jakab professzorai — a következő személyekből állt: Shoretich Mihály, a pathologia és praxis medica tanára, Prandt Ádám Ignác, aki a physiologiát, Trnka Vencel az anatómiát, Plenck József a chyrurgiát, Wmterl Jakab pedig — aki mind tárgyánál, mind egyéniségénél, nem utolsósorban pedig alkimista hajlamainál fogva a legközelebb állt Reineggshez — a chemiát adta elő. Mint már említettük, a nagyszombati egyetem egyenjogú volt a nagyhírű, ősi bécsi egyetemmel, csak éppen egy kis különbség mutatkozott köztük, mely az általuk adott diploma területi hatályában mutatkozott meg. Míg ugyanis a Bécsben megszerzett oklevél hazánkban is érvénnyel bírt, addig a nagyszombati oklevél csakis Magyarország határai közt folytatandó orvosi gyakorlatra jogosította fel birtokosát. Ez a tény rendkívül érdekes megállapításokra késztethet bennünket, ha azt a fenti jogi szabályozás világában elemezzük. Vajon miért jött Reineggs a nagyszombati magyar egyetemre, ha annak diplomája óhatatlanul Magyarország határai közé zárja őt.. .?
