Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 6-7. (Budapest, 1957)

Dr. TARDY LAJOS: Az első magyar „sub auspiciis” orvosdoktor

Reineggs jogosan tartott a hatóságok üldözésétől. Pánikszerű gyorsasággal történt távozásával sikerült szabadságát megőriznie és a rendőrség nyomozása már csak a bőröndjeiben keresett nyomtatványokra terjedhetett ki, de a jó barát még ezeket is idejekorán biztonságba helyezte a lefoglalás elől. Mielőtt Reineggs élete ráfutna igazi, végső vágányára, az ifjúkori kalandosság jegyében még egy — az utolsó — kitérő következik. Éspedig a bécsi színészkedés közjátéka, mely meghozza élete döntő fordulatát. Kicsapott diák volt —• és tilalmas szerepléséről, ,,sötét" kapcsolatairól nemcsak az egyetemi hatóságok tudtak. Hiába tanulta kora ifjúságától kezdve a sebészetet és szerzett már sokfelé bizonyos szakmai hírnevet, hiába volt már néhány szemesztere a lipcsei egyetemen, nem is gondolhatott arra, hogy folytassa tanulmányait a német egyetemeken. Ahhoz nagyon is szegény volt, hogy pénz árán kerüljön vissza valamely alma mater kebelébe. Ügy látszik, titkos összeköttetései nem biztosították számára a megélhetési forrást. Kénytelen volt állandó jellegű kereset után nézni. Ehhez a bécsi Burgtheater színpadán jutott hozzá. 1770-ben a bécsi színház teljhatalmú ura és igazgatója, Koháry János gróf lett egyike azoknak a Mária Terézia-korabeli magyar főuraknak, akik roppant magyarországi birtokaik jövedelmét külföldön szórták szét. Alakjával bővebben kell foglalkoznunk, mert életpályája mostantól kezdve csaknem véglegesen összefonódik Reineggs életútjával. Koháry nem volt tehetségtelen ember; könyvéből is kitűnően komoly érzéke volt a történelemhez, a művészetekhez, közgazdasághoz és a politikához, és egyéb ismeretágakhoz is, de jelleméből teljesen hiányzott az állhatatosság és egyetlen komoly elgondolását sem tudta megvalósítani. 1757 és 1760 között helytartósági tanácsos is volt, de a közpálya nem tudta tartósan lekötni. Bejárta csaknem egész Európát, a spiritizmustól kezdve a zenéig mindennel foglalkozott, de érdeklődése mindig szalmalángnak bizonyult. Végül is a színház lett legtartósabb szenvedélye. Roppant anyagi áldozatok árán újj á-