Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 6-7. (Budapest, 1957)
Dr. BIRTALAN GYŐZŐ és Dr. MÁTÉ KÁROLY: A klasszikus kínai orvostudomány hatásának nyomai Koreában
bal mamiiián égették el. Ezeknél a betegeknél azután később a bal emlőbimbó hiánya jelezte, hogy valamikor eszméletlenség ellen kezelték őket. A moxibustio igen elterjedt kezelési mód. Gyakoriságát mutatja, hogy egészségesnek mondható gyári munkások más célból történt szűrésekor (3600 személy) 4%-ban lehetett megtalálni a kezelés nyomát. A kezelést végző személyek többnyire mégcsak nem is felcserek. Meglehetősen titokban csinálják a munkájukat. Kevésbé elterjedt a csim, azaz tűszúrás kezelés. Ez esetben egy kb. 6—7 cm-es fémtűvel szúrnak be mintegy 1—1,5 cm mélységben a fájdalmas terület felett. Rendszerint itt is 2—3 szúrás történik. A fha csim kezelésnél ugyanezt a tűt használják, de izzított állapotban. Utóbbi módon többnyire tályogokat, gennygyülemeket ürítenek ki. Fentebbiek mellett kevésbé jellegzetes és nálunk is ismert kÖpölyözési kezelések is ismertek és használatosak. Az első három kezelési mód veszélyeinek és káros népegészségügyi kihatásának részletezése nem célja cikkünknek. Az égetés nem terjed mélyre. Műtétnél és szekciónál vizsgálva azt láttuk, hogy már a subcutisban sincsenek elváltozások. E kezelési módnak tehát nincs különösebb közvetlen ártalma. Veszedelmesebb a tűszúrás kezelés. Egy esetben a koreai magyar kórház kórbcncnokia, mint törvényszéki szakértő megállapította, hogy az epigastriumban alkalmazott szúrás epehólyag perforációt, peritonitist és ezáltal a beteg halálát okozta. A fent vázolt és aktívnak nevezhető kezelések mellett az ősi gyógyszeres kezelés szintén divatban van. Koreában is megtalálhatók a Kínában gyakori gyógyfüves patikák. Ezekben igen nagyszámú fűféle, magvak, teák, szarvasagancspor stb. kaphatók. Koreának egyik nemzeti sajátossága e téren az ún. inszámgyökér. Keszon környékén hatalmas, nagy gonddal kezelt inszámtermelő gazdaságok vannak. Az országnak különösen Kína felé nagy a kivitele. A gyökérnek, illetve a belőle készült levesnek, főzetnek vagy pálinkának roboráló, afrcdiziákus hatást tulajdonítanak.