Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 6-7. (Budapest, 1957)

Dr. DADAY ANDRÁS: Schoepf Ágoston a pesti egyetemen

Reisinger szerint a meghirdetett kérdések egyikét-másikát, különösen az elsőt, elég jól oldotta meg, mégsem nyújtott annyit, hogy jelölni lehessen. Bugát Pál a negyedik helyre ajánlja, mert „jól lehet a betegségek történetét illetőleg igen jól fejtette meg a kérdést és betegségek leírásában is elég jól dolgozott s elég jól merítette ki a szívről és a vele kapcsolatos kérdésekről szóló tételt, mindezek ellenére dolgozatában itt is, ott is hiányzik a logikus rend és a gyógyító rész seholsem kapcsolódik szorosan a leíró részhez. Végül a tetanusról és ízületi gyulladásról szóló részt elég gyatrán dolgozta ki." Tognio szerint: „Schoepf úr a jelzett állásra teljesen elégtelen, mivel írásbeli dolgozata bár jól emlékezőtehetségről és nem kis olvasottságról tesz tanúbizonyságot, egészbenvéve zavarodott ítéletről, téves megfigyelésről és tapasztalatról tanúskodik és emellett helytelen leírásról is. Itt is, ott is kirí a hiúság, a káros fitogtatás és túlzás. Ily súlyos bírálat — teszi hozzá — komoly igazolást is követel, ám a szerző egész dolgozata egy ily igazolás és ez gigászi."

24 Ezek alapján Schoepf a jelöltek között a negyedik helyre szorult és a szóban forgó tanszéket természetesen nem nyerhette el. {A versenyből Sauer került ki győztesként.) Érdekes és egyben emberi momentumhoz érkezik el Schoepf pályafutása ezzel a pályázattal. Ez a rendkívül tehetséges, képzett, vasszorgalmú férfi, ki megfelelő önbizalommal és önhittséggel rendelkezett, úgy látszik, fölébe nőtt kortársainak s ezért irigyei aknamunkájába ütközik. Schoepf ebben az időben a szegénygyermekkórház vezetésén, gazdag irodalmi munkásságán és kiterjedt gyakorlatán kívül még mindig előadta az orvostudomány és sebészet történetét is. Ügy látszik azonban, hogy még mindig nem nagyon sikerült a növendékek figyelmét a szakma iránt felkelteni, mert hallgatóinak száma 1842-ben összesen 9. Stáhlyhoz intézett jelentésében azt mondja, hogy csak azokról történik említés, akik a vizsgálatot is kiállották. Ezért panaszolja, hogy igen sokan vannak, akik szerfelett hanyagul vagy megszakításokkal hallgatták előadásait. „Részben bizonyos órák ütközésének kell tulajdonítanom ezt — írja —, amelyet ebben az évben nem tudtam elkerülni, de szoba-