Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 6-7. (Budapest, 1957)
Dr. DADAY ANDRÁS: Schoepf Ágoston a pesti egyetemen
növendék hallgatója volt. Tehát nem volt alaptalan korábbi' aggálya a hallgatóság részvétlenségéről. „Ekkora volt kicsi nyájam, amelyet amennyire csak tudtam, magam köré gyűjtöttem és összetartottam. Ha a történetnek csak rövid vázlatát adtam elő összeszorítva a tanév keretében, heti két-két nyilvános órában, a fáradozás ugyan kisebb, de a hallgatók számára szerfelett száraz és unalmas tantárgy miatt a kitartás könnyen vált még kisebbé, mint az én fáradozásom. Azért így osztottam be a dolgot: a nyilvános előadásokon csak kevés komoly és bölcseleti dolgot adtam elő és minél több olyant, ami a fülnek kellemes, de mégsem haszontalan. Otthon ellenben hétfőn, szerdán és pénteken d. u. 3—5-ig kettőnek-kettőnek diktáltam a tudományos rendszert. A keddi napokon eredetiben szoktam felolvasni a régiekből a kiválóbb helyeket és így is fogom folytatni. Minden erőmből arra törekszem, hogy közeleb juthassak a dolog méltó voltához." 18 Ez az őszinte megnyilatkozás azt bizonyítja, hogy Schoepf magas műveltsége, előadói készsége ellenére sem tudta tantárgyát olyan vonzóan előadni, hogy hallgatósága figyelmét le tudta volna kötni. Mentségéül szolgál azonban az a körülmény, hogy a nap második szakában tartott 2 órás történeti előadás előadót és hallgatót egyaránt kifárasztott, különösen ha a tanár nem teljesen ura a tárgynak s inkább olvas, mint előad. Schoepf leleményességére vall az a módszer, mellyel a bajokon segíteni akar, idejének feláldozásával is. A tudomány szempontjából értékesebb Schoepfnek az a munkássága, amit a gyermekgyógyászat érdekében és művelésében fejtett ki. Bámulatos a munkabírása és fáradhatatlansága, mellyel az orvostörténeti tanszék létesítésének bonyodalmai közepett is oly nagy körültekintéssel tervezi és létesíti a tulajdonát képező és a monarchiában első magánorthopaediai intézetet. Sajátságos, hogy miként az orvostörténeti előadásaihoz, úgy a gyermekgyógyászat műveléséhez is különösebb előképzettség nélkül kezdett. Amit azonban elmulasztott, önképzésével pótolta s amit évekre terjedő tanulmánya és gyakorlata alatt az anatómiában és kórbonctanban tapasztalt, a ferde testű gyermekek betegségének gyógyításánál használta fel.
