Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 5. (Budapest, 1957)

Dr. TASNÁDI KUBACSKA ANDRÁS: Johannes Patersonius Hain

szakértője, hogy ez a szobor a „XIV, században volt olya a nagy művészi tett, mint a XV. században Donatello Gattamelatája", és a testvérpárt művészetének úttörő jellege az egyetemes szobrászat irányt jelző, nagy egyéniségei közé emeli. Ezen a szobron eredetiben ismerjük az erdélyi ember képzeletében élő sárkányalakot a XIV. század második feléből. Sokkal józanabb felfogásban, természetesebben és hihetőbben van ábrázolva, mint a legtöbb külföldi kép vagy szobor sárkány-alakja. A méretei nem túlzottak, a test és végtagok arányai kitűnőek, jó és hihető állati test-arányok. A hős pompásan megmintázott alakja és a széles szügyű ágaskodó ló mellett a sárkány maga is élő, húsból-vérből való, nincs rajta semmi hihetetlen. Aki a XIV—XVII. században ilyen ábrázolásokat látott, az nem talált kivetnivalót a sárkánymesékben. A Szent György szobrot 1373-ban készítik, Ransano 1488ban hall az erdélyi sárkánycsontokról, s 1660-ban Kassán Kecskeméti Péter ötvösmester, a magyar ötvösipar virágzásának fénykorában összefoglalja mindazt, amit évekkel előbb Kolozsvárott kezdet jegyezgetni az ötvösművességről. Ez a kézirat, amit csak 1883-ban rendezett sajtó alá Ballagi Aladár, az egész világirodalom három legjobb régi ötvöskönyve közé tartozik. Az 58 levélre terjedő kézirat beszél újból a sárkányokról. ,.A sárkánykő a sárkánynak a fejében terem, fehér és világos. Mikor pennyig eleven az sárkány, akkor kell kivennyi, mert ha tusakodik ember az sárkánnyal és úgy öli meg, elvész a fejéből; hanem az kik eféle követ vettek, minthogy Afrikában és az indijai pusztában bő az sárkány, így vették el tülle az követ, hogy addig babonálták az sárkánt sok tudománnyal és aluvó szerszámmal, hogy úgy elalutt, hogy az embert meg nem érezte és úgy vágták el az fejét és úgy találtak követ az fejében." Ha hinni lehet — fejezi be Kecskeméti Péter —, a kő megvédi viselőjét az ellenségtől. Egy kissé részletesebben beszéltem minderről, mert szemléltetni szeretném azt a légkört, amiben a XIV—XVII. század embere élt. Kecskeméti Plinius, Albertus Magnus munkái t eredetiben olvasta, s tőlük a drágakövek és sárkánykövek