Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 5. (Budapest, 1957)

Dr. TASNÁDI KUBACSKA ANDRÁS: Johannes Patersonius Hain

gyítás mértékét illetően. Itt alig néhányszoros nagyításról le­het szó. Hainnak ez a levele különben rávilágít a kor természettu­dományos megfigyeléseinek átlagos értékére is. A XVII. szá­zadban ezrével írják az ilyen leveleket és tudományos híradá­sokat. A gyomorban talált férgek. Hain eredeti képe Most bemutatunk egy másik levelet, amely Hain egyik or­vosi megfigyelését és az eset gyógykezelését szemlélteti, az ész­lelés magyarázatára szolgáló rajzzal együtt. „Egy öregasszony — írja 1673 júliusában — nagy gyomorfájdal­makról s étvágytalanságról panaszkodott. Olyan érzése volt, mintha nagy férgekhez hasonlatos állatok gyakorta feljönnének a torkáig, majd ismét visszasüllyednének a gyomrába. Kezelőorvosa mercu­rius dulcis-t (higanykloridot vagy régiesen édes higanyt) adott neki, azonban ő csak tovább panaszkodott. Később az orvos v,itrum anti­monium (régiesen antimonhamu vagy égetett antimon) oldatot ita­tott az asszonnyal, azonban ez sem használt, sőt az özvegy epét hányt. A férgek, amint mondotta, felszálltak a torkába, de kiadni nem tudta őket. Megpróbálkozott erősen kénes forrásvízzel is, ám ez sem használt, legfeljebb a férgek, úgy tűnt fel neki, keveseb­bet mozogtak. Mercurius vitae-t, azaz hánytató port adva, végre célt értek, és az asszony négy csomóban valaminő feketés anyagot hányt ki. Az egyik csomóban két féreg volt. Ezek belülről jöttek

Next

/
Thumbnails
Contents