Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 5. (Budapest, 1957)

Dr. JÁKI GYULA: Adatok Schoepf Merei Ágost élettörténetéhez

nem csak az egyetemiek, de 6 kórháziak is mondhatom hogy rendkívül jók; vannak Bécsben pártfogóim is, de itten csak kevesen ismernek, fölötte kevés fontos emberek; kivéve azok, kik orvosi vagy sebészi kezem alá kerültek. — Hogyha egykönnyen Nagyságodnak esik alkalma dolgomnak — ismerté tevés által is — hasznos lenni, kérem ne tessen rólam elfeledkezni. Nyereség nincs a dologban; csak erőmet szeretném mennél kiterjedtebben applicálni. Befejezőleg köszönöm Nagyságodnak mindenkori s mostani jóságát erántam, s ajánlását a Casinóba; s arra kérem az Istenért, hogy ne ítéljen meg mint elbízott vak hizelkedőt, a midőn ezen csekély rossz magyar munkácskát kezeibe keríttem. Majd talán a sebészi és szemorvosi gyakorlati észrevételeim, mellyeket most szedem össze, s ugyan is magyarul kiadandom, valamivel jobbak lesznek — csak legyen lasankint publicum is; én lasankint bele tanulok a nyelvbe. Ismétlem, hogy mások beszéltek rá, hogy ezen munkácskámat önnek el merem küldeni. Vagyok s maradok Nagyságod mélly tisztelője, szolgája Schoepf Auguszt. Pesten, 16 Jun. 1835. Csak néhány rövid megjegyzést fűzök e levélhez. Figyelemre méltó az a mondat, melyben elítéli, hogy nálunk „csak csupa ausztriai gyógytudomány taníttatik". Az „orvosi és sebészorvosi História" tanszékére benyújtott kérvényének sorsát nemrég tartott előadásában Daday ismertette. „Én lassankint bele tanulok a nyelvbe" — írja e levelében. Ez nem úgy értendő, hogy most tanul majd meg magyarul. Bizonyos, hogy már gyermekkorában tudott magyarul, de a külföldön töltött évek, az idegen nyelven végzett tanulmányok alatt nyelvgyakorlata gyengült, megromlott. És a Széchenyi megmozgatta korban, amikor a magyar lett az élet nyelve s az „orvosnak mindnek meg kell magyarosodni", meg kellett tanulni, sőt előbb megteremteni a magyar orvosi nyelvet. Egy másik, 1835. szeptember 21-én Pestről keltezett levelében a Pesten felállítandó gyógyintézetről kér Széchenyitől véleményt. Ezt az akkor divatos angol papírra írott levelet is a Storno-gyűjtemény őrzi (II. 59. sz.). „Méltóságos Gróf Űr, Már félek, hogy majd nem is lesz már alkalmam, á lasi: szóban önnel összekerülni a kevés napokban, mellyeket még, mint hallom, méltóztatik itt tölteni; tehát bátorkodók, a minap érintett tárgyat írásba Méltóságod éléibe teríteni.