Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 5. (Budapest, 1957)

Dr. JÁKI GYULA: Adatok Schoepf Merei Ágost élettörténetéhez

jától fölgerjesztve, egy kicsinyben — az orvosiban, mint igazi jelenkori ember és magyar orvos, — ezentúl fogok ugyan azon czél valósításán munkálkodni. Ha mindegyik, bár melly kis körben is erejét feszíti, sok jó fog nevekedni a közönségre nézve. Mi fölötte nagyon hátra vagyunk, s teljesen meg vagyok győződve, hogy előrehatásunk lehetőségére, vagy németekké kell lennünk, vagy erősen magyarosodnunk; — Ki választaná, s melly sükerrel, az első föltételt? tehát a másodikhoz kell fogni. Itt pedig azt említem, mit Nagy Pál 1808-ban s ön sok helyen a nyelvrül mondott! Papnak, orvosnak mindnek meg kell magyarosodni. Még Magyar orvosi publikum nincsen — van-é jó magyar orvosi, sebészi intézet és tudomány? A németországi philosophiai s orvosi transcendentismus, mysticismus etc. nálunk is elég gyalázatos zavart hozott tudományunkban; de minthogy nekünk még annyi esetdologi alapok hibáznak, mellyek abban és sok más országban léteznek, s elébb utóbb megint nyertesen előrelépnek — minő szerencsétlenebb ebben is a mi helyezésünk! Ámbár túlságos nem vagyok, s ugrásokat semmiben sem kívánok, még is sokat, sokat mondhattam volna a mit keblembe vissza kellett fojtanom — damit ich mir den Brei nicht verschütte —; mert Lutheránus vagyok! — noha oily rossz, hogy 11 esztendőtől fogva nem látom ízléstelen, félénkszellemű templomainkat. De mind e mellett imitt amott egy éles szót ejtettem el, az ifjúságunk nevelő, kivált egyetemi intézetek s az ott uralkodó kizáró szellem iránt; s mivel nálunk csak csupa ausztriai gyógy tudomány taníttatik, az ifjú orvosoknak valami külföldit, kivált francziát és olaszt rajzoltam le, s világpolgáriságra ingerlém őket a tudományban. Ezeket á peu prés vettem tárgyamul. Hajam ugyan még nem fejérlik; de mivel 5 év alatt 7 különféle orvosi és sebészi tanokat és gyakorlatokat láttam a betegágy mellett, s mivel e mellett még is — csudálatos! — meg nem bolondultam; s mivel 2 évig egy nagy és gazdag kórházban, mint Secundariusa egy igen derék embernek (ki nagyon szeretett és sok szabadságot adott) sokat láttam és próbáltam, azt tartom, hogy nálunk még is hasznos lehetek. A többek között professor is akarnék lenni, s már jó ideje hogy instantiám Bécsbe benyujtatott, s ide is fog kerülni az helytartó tanácshoz pro opinione. A cathedra az orvosi és sebészorvosi Históriát illeti, és pedig magyar és német nyelvben — mert diákul nem akartam, s csupán magyarul nem szabad. Az attestátumim,