Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 5. (Budapest, 1957)

Dr. GÖRGÉNYI GÉZA, PÉCZELI PIROSKA, Dr. SÁGI KÁROLY: Adatok Hévízfürdő történetéhez

állatok hol előre, hol hátrafelé mozognak benne, kitépdesnek és letaposnak mindent, ami idővel eltöltené a csatornát. Meglepő, hogy a XVIII. század végén és a XIX. század elején ilyen aprólékos gondoskodással igyekeztek a fürdőt fejleszteni. Annál lehangolóbb, hogy 1820 körül megszakadt ott minden komolyabb munka. 3—4 évtized leforgásával aztán a korábbi eredmények is pusztulásnak indultak. Csak 1850 után kezdődnek újabb építkezések Hévízen. 1857ben a hévízszentandrásiakkal kötött egyezmény értelmében a tó nyugati partja is a Festetich-család tulajdona lett. 1858-ban kezdték meg az addig kopár domboldal fásítását és a 40 katasztrális holdnyi park telepítését. 1858-ban a nyugati tópart fái között ingyenes faházat építettek 10—20 beteg részére, a tavi fürdőépületeket pedig kijavították. 1860-ban nyugatról is hidat vertek a fürdőépületekhez. 1864-ben a középső fürdőépülettől keletre egy újabb fürdőházat emeltek. 1865-ben újabb szilárd szállóépület készült.

100/a 1866-ban arról ír a Vasárnapi Űjság,

101 hogy a tó nyugati partján három épületet emeltek, vendéglővel és 30 lakószobával. A déli oldalon egy közönségesebb lakóház és kocsma áll. Ezenkívül egy „ingyenlak" is van Hévízen a szegény betegek számára. „Az egész tó keresztül van hidalva s az eddigi vetkező szobákhoz egy díszes fürdőépület állíttatott, középen tükörrel (tükörfürdő) s körülötte 50 vetkőző szobácskával. Felette a nap ellen védőfal és levonható fedél. A tó partján egy téres, díszes ebédlő épület." Szomorúan állapítja meg a cikk továbbiakban, hogy a természet pazar kincseivel ellátott Hévizet az emberek alig méltányolják figyelemmel. Ha külföldön lenne, már világhírű fürdőhely volna, mondja a cikkíró. Történtek pedig kísérletek a fürdő népszerűsítésére. Ennek érdekében állították be az omnibusz járatot is. Némi túlzással 20—22 perc alatt ígérték megtenni az utat Keszthelyről Hévízre.

102 A közlekedés megjavítását célozták a tervezett, de meg nem valósult lóvasúttal is.

103 Az építkezés sem szünetelt közben Hévízen. A veszprémi püspökséggel kötött birtokcsere egyezmény értelmében a tóparti egész nyugati domboldal is a Festetich-család tulajdonába